Oldal 199 [199]
IV. METAMORFÖZIS A PATRIOTIZMUS JEGYEBEN ® 197
volna alkalmasabb a Nagy Nyugatra Telepites märtiriumänak alätämasztä¬
sára, mint mindazon veszteségek felvonultatása, amelyeket a sibék a vélt vagy
valós nyugatra telepítés során elszenvedtek? Hiszen a Sibe Ősök Temploma
és benne a múzeum felépítése, a Nyugatra Telepítés Ünnepének életre hívása
és Han Oikun szimbólummá lett , családfa-egyesítő" története nem csupán
annak emlékezetbe vésésére hivatott, ami volt és ami abból megmaradt,
hanem azt is rögzíteni és hangsúlyozni kívánta, ami elveszett.
Ám valóban úgy és ott ért célba mindez, ahogyan azt a sibe tudáselit el¬
gondolta, és amilyen képet fest erről a visszaemlékezéseiben? Ahhoz, hogy
e kérdésre feleletet adhassak, vissza kell térnem az etnikus nacionalista
törekvések meghatározóinak kérdéséhez.
2. A nép ünnepel, az oroszlán álmodik?
A Nyugatra Telepítés Ünnepének hagyományát tehát -— Hobsbawm és Ranger
találó szóhasználatával élve — 1983-ban , találták ki” (Hobsbawm — Ranger
1983]. Életre hívásának aktusa egy olyan történelmi korszakhoz köthető,
amikor a sibe nemzeti egység megteremtésén fáradozó sibe tudáselit kereszt¬
úthoz érkezett. Célkitűzéseiből, amelyek megvalósításáért immár három
évtizede, az 1950-es évek óta küzdelmet folytatott, nyilvánvalóan nem en¬
gedhetett. Másrészt igazodnia kellett az államhoz is, amely a kínai nemzeti
egység megteremtésének céljából megkövetelte a sibe etnikus nacionalizmus
hazaszerető , metamorfózisát". Ez az ellentmondás — ami egyben a ma sokat
emlegetett , lojalitásért autonómia" elv hátterében is meghúzódik -— szülte
meg a Nagy Nyugatra Telepítés politikai mártíriumának eszméjét. Ennek
köszönhetően, a mártíriumi eszme pilléreként épült fel a Sibe Ősök Temp¬
loma, kelt szárnyra Han Cikun , családfa-egyesítő" története és terjedt el a
Nyugatra Telepítés Ünnepének hagyománya.
Merthogy 1983 után az ünnep , kitalált" hagyománya - az 1980-as években
megalapított legkülönfélébb sibe társaságoknak köszönhetően - lassanként
minden nagyobb sibe közösségen belül elterjedt. Azóta azonban több mint
harminc év telt el. Abból a magból, akik egykor jelen voltak a Taiping templom
és a mandzsu nyelvű sztélé felfedezésekor, akik tanúi és résztvevői voltak
a Hashüri nemzetség , családfa-egyesítésének", illetve akik közreműködtek
a Nyugatra Telepítés Ünnepe életre hívásában, ma már sokan nem élnek.
Így munkám végén időszerű feltennem a kérdést: a Nagy Nyugatra Telepí¬
tés mártíriumának mítosza valóban a sibe tudáselit etnikus nacionalista
törekvéseinek legfőbb normatív és formatív erejévé lett?
A kérdés már csak azért is időszerű, mert az eltelt évek alatt az etnikus
nacionalista törekvéseket meghatározó keretek nem változtak, és a hívószó
továbbra is a patriotizmus maradt. Az etnikus nacionalizmus érvényre