Mikor a szertartás véget ért, mindenki a csarnok előtti térre vonult, hogy
csoportvezetőjük vezetésével eljárják közös táncukat. Majd következett a
látogatásnak emléket állító fotózás, ami után mindenki szétszéledt, hogy
körbejárja a templomot. Sokan sírtak a templom falai között járva.
Ez az a pillanat, amikor elkerülhetetlenül felvetődik a kérdés: valóban
azt jelentené mindez, hogy a sibe tudáselit, amelynek etnikus nacionalista
törekvéseit 1956-tól egészen idáig követtem nyomon, elérte a célját? Azt
a célt, ami a sibe nemzeti egység eszméjének felélesztése volt, és aminek
beteljesedése két feltételtől függött: attól, hogy a sibe tudáselit a törekvéseit
állami szinten legitimálja, illetve attól, hogy törekvései mind szélesebb ré¬
tegre legyenek hatással?
A Sibe Ősök Templomának létrehozatalával és a Nyugatra Telepítés Ün¬
nepének életre hívásával mindez teljesülni és beteljesülni látszott — annak
dacára, hogy az 1764-ben egymástól elszakított sibék két nagy csoportját
mára jelentős nyelvi és kulturális különbségek választják el egymástól. Ezek
a különbségek ugyanis — paradox módon - a sibe etnikus nacionalizmus
feltételeit és lehetőségeit mintegy 30 éve formáló patriotizmus égisze alatt
egyenesen a sibe tudáselit törekvéseinek hasznára lettek. Mi más lelhetejtt