Oldal 199 [199]
OCR
IV. METAMORFÖZIS A PATRIOTIZMUS JEGYEBEN ® 197 volna alkalmasabb a Nagy Nyugatra Telepites märtiriumänak alätämasztäsára, mint mindazon veszteségek felvonultatása, amelyeket a sibék a vélt vagy valós nyugatra telepítés során elszenvedtek? Hiszen a Sibe Ősök Temploma és benne a múzeum felépítése, a Nyugatra Telepítés Ünnepének életre hívása és Han Oikun szimbólummá lett , családfa-egyesítő" története nem csupán annak emlékezetbe vésésére hivatott, ami volt és ami abból megmaradt, hanem azt is rögzíteni és hangsúlyozni kívánta, ami elveszett. Ám valóban úgy és ott ért célba mindez, ahogyan azt a sibe tudáselit elgondolta, és amilyen képet fest erről a visszaemlékezéseiben? Ahhoz, hogy e kérdésre feleletet adhassak, vissza kell térnem az etnikus nacionalista törekvések meghatározóinak kérdéséhez. 2. A nép ünnepel, az oroszlán álmodik? A Nyugatra Telepítés Ünnepének hagyományát tehát -— Hobsbawm és Ranger találó szóhasználatával élve — 1983-ban , találták ki” (Hobsbawm — Ranger 1983]. Életre hívásának aktusa egy olyan történelmi korszakhoz köthető, amikor a sibe nemzeti egység megteremtésén fáradozó sibe tudáselit keresztúthoz érkezett. Célkitűzéseiből, amelyek megvalósításáért immár három évtizede, az 1950-es évek óta küzdelmet folytatott, nyilvánvalóan nem engedhetett. Másrészt igazodnia kellett az államhoz is, amely a kínai nemzeti egység megteremtésének céljából megkövetelte a sibe etnikus nacionalizmus hazaszerető , metamorfózisát". Ez az ellentmondás — ami egyben a ma sokat emlegetett , lojalitásért autonómia" elv hátterében is meghúzódik -— szülte meg a Nagy Nyugatra Telepítés politikai mártíriumának eszméjét. Ennek köszönhetően, a mártíriumi eszme pilléreként épült fel a Sibe Ősök Temploma, kelt szárnyra Han Cikun , családfa-egyesítő" története és terjedt el a Nyugatra Telepítés Ünnepének hagyománya. Merthogy 1983 után az ünnep , kitalált" hagyománya - az 1980-as években megalapított legkülönfélébb sibe társaságoknak köszönhetően - lassanként minden nagyobb sibe közösségen belül elterjedt. Azóta azonban több mint harminc év telt el. Abból a magból, akik egykor jelen voltak a Taiping templom és a mandzsu nyelvű sztélé felfedezésekor, akik tanúi és résztvevői voltak a Hashüri nemzetség , családfa-egyesítésének", illetve akik közreműködtek a Nyugatra Telepítés Ünnepe életre hívásában, ma már sokan nem élnek. Így munkám végén időszerű feltennem a kérdést: a Nagy Nyugatra Telepítés mártíriumának mítosza valóban a sibe tudáselit etnikus nacionalista törekvéseinek legfőbb normatív és formatív erejévé lett? A kérdés már csak azért is időszerű, mert az eltelt évek alatt az etnikus nacionalista törekvéseket meghatározó keretek nem változtak, és a hívószó továbbra is a patriotizmus maradt. Az etnikus nacionalizmus érvényre
