Page 162 [162]
OCR
160 " A MÁRTÍRIUM HOMÁLYÁBÓL Így a Nagy Nyugatra Telepítés, írott forrás hiányában, lassanként kikopott a sibék emlékezetéből. És még ha a róla való tudás élt is esetleg a családokon belül abban a formában, ahogyan azt Han Oikun a feljegyzéseiben nagyapja szájába adta, írásos formában ennek nem nagyon akadt nyoma. A Hashüri nemzetség által megőrzött családfák azonban lehetőséget nyújtottak a Nagy Nyugatra Telepítés jelentőségének hangsúlyozásához, sőt: az 1764-ben egymástól elszakított sibék együvé tartozásának tárgyi bizonyítékával kecsegtettek. A , családfa-egyesítés" lehetősége azonban még váratott magára. Erről az időszakról Han Oikun így emlékezett meg: Mintegy két hónap múltán, 1956 vége táján, végre levelet kaptam Guan Xingcai úrtól. Ő beszámolt nekem arról, hogy miután Pekingből hazautaztak Xinjiangba, azon nyomban felkereste az Autonóm Járás valamennyi niruját (falu), hogy jelentést tegyen a hazánk belső területein látottakról, s ezzel együtt odaadón kereste Hashihuli Daerzha leszármazottait, mígnem végül a Hatodik faluban (Chabuchaer Járás, az Autonóm Járás kormányzati székhelye) megtalálta azokat. A levélben mellékelt egy fotót is egy, a Daerzha leszármazottai közé tartozó, három nemzedéket felölelő család nyolc tagjáról (lásd 35. sz. fotó). A fejük formáját, az arcukat, a ruházatukat nézve mintha csak a gyermekkoromban látott falumbéliek szakasztott
