OCR
III. , NINCSEN NEMZET TÖRTÉNELEM NÉLKÜL..." e 159 (2) a Nagy Qing-beli Tongzhi uralkodásának 11. évében, a 12. hó 3. napján "§ két ember, Yongkui és Jiling'a, a családfát újraírta, továbbra is mandzsu nyelven. (3) A Kínai Köztársaság második évében, a holdnaptár szerinti 10. hó 27. napján! a családfát újraírva Song Yan mandzsu nyelvről kínai nyelvre fordította laztj. Bővítette még az előszóval, és ezzel egyetemben az őket követő ágakat hozzáadta. Így, mivel az ágak számosan lettek, és a húsz írásjegyet"§ is felírta, a (4) hatodik nemzedéktől a ,yong" írásjegyet véve kiindulópontnak, !? sorba rendezte a következő nemzedékeket, hogy tisztán és gondosan [elrendezve azokat] elkertilje a nemzetségi dgak 6sszekeveredését. (lasd 3/25. sz. melléklet) A szöveg mellett pedig, a nemzetségi tagok származási rendjén belül valamennyi, a mandzsu nyelvű családfán található nevet feljegyezték, kiegészítve az 1872 óta felkutatott, illetve az azóta született nemzetségi tagok neveivel. Az 1950-es években, amikor a nemzeti egység megteremtésének reményében a nemzetiségekre irányuló kutatások megkezdődtek, az ilyen és ehhez hasonló családfák felkutatása kitüntetett figyelmet kapott a sibék körében. Az 1956-ban Han Oikunt felkereső xinjiangi küldöttség, majd a sibék rövid történetének megírásával megbízott Ji Qing és Xiao Fu sem véletlenül fordult különös érdeklődéssel a családfák felé: az azokon feljegyzett nemzetségi történetek a sibék történelmének, míg az azokhoz csatolt családi törvények a népszokások - és ezzel együtt az etnikus identitás — megrajzolásának a lehetőségével kecsegtettek. Ám 1956-ban, amikor Han Oikun és rokonsága a Shenyangba látogató küldöttség elé tárta a fentebb ismertetett két családfát, a vártnál is nagyobb meglepetést okozott. Egyrészt azért, mert északkeleten meglehetősen kevés mandzsu nyelvű családfát őriztek meg, hiszen ott az 1900-as évektől újraszerkesztett családfák jelentős részét már kínai nyelven írták újra. Másrészt azért, mert a kutatások kezdetén ez volt az egyetlen olyan, a köznép körében megmaradt dokumentum, ami utalást tartalmazott a Nagy Nyugatra Telepítésre. Az akkor feltárt és ismert családfákon ugyanis aNNagy Nyugatra Telepítésnek nem volt nyoma: az északkeleten maradt sibék körében nem jegyezték fel azok nevét, akiket nyugatra telepítettek, az áttelepítettek körében pedig — mint már volt róla szó — az áttelepülők első nemzedékét tették meg a legelső ősnek. 186 1872-ben. 187 1913-ban. 188 A , húsz írásjegy" kifejezés arra a húsz írásjegyből álló versre utal, ami a családfa felső részén olvasható. 189 A családfán a hatodik generációba tartozó személyek a bevezetőben olvasható, Yongkui nevében szereplő , yong" írásjeggyel egy vonalban lettek elrendezve.