Oldal 155 [155]
III. , NINCSEN NEMZET TÖRTÉNELEM NÉLKÜL..." ® 153
Nagy vonalakban összefoglalva itt ér véget a Nagy Nyugatra Telepí¬
tés története, ahogy azt a történettudományi kutatások alapján jelenleg
(relkonstruálni lehet."9 Ez a kép azonban így, önmagában nem árul el sem¬
mit a tekintetben, hogy a Nagy Nyugatra Telepítés élt-e, élhetett-e, és ha
igen, milyen formában az egymástól elszakított sibék két nagy csoportjának
emlékezetében. Márpedig e kérdés megválaszolása nélkül nem lehetséges
megérteni azt, hogy az 1950-es években formálódó sibe tudáselit számára
miért épp a Nagy Nyugatra Telepítés eseménye vált etnikus nacionalista
törekvéseik legitimálásának legfőbb eszközévé.
Ahhoz azonban, hogy e kérdésre választ adhassak, a Nagy Nyugatra Te¬
lepítésre vonatkozó kép egy olyan formáját kell szemügyre vennünk, amely
a személyes emlékezetet egybefűzi a nemzet emlékezetével. E kettő egybe¬
fonódása pedig elsődlegesen a nemzetségi családfák vizsgálatán keresztül
követhető nyomon, amelyek tekintetében a Han Oikun nemzetsége által
őrzött családfák kiemelkedő jelentőséggel bírnak.
1.2. A Hashüri családfák jelentősége
A Hashüri nemzetség családfája kifejezés — ahogyan már korábban volt róla
szó — voltaképpen nem egy, hanem három családfát takar: egy 1872-ben írt
mandzsu nyelvű családfát; ennek 1913-ban újra- és továbbírt kínai nyelvű
változatát; és egy 1987-ben, kínai nyelven írt családfát, amely , egyesíti" a
Hashüri nemzetség északkeleti és északnyugati ágait. Az ehhez hasonló
családfák írásának hagyománya több száz éves múltra tekint vissza nem¬
csak a sibék, hanem mindazon népek körében, akik a mandzsu nyolczászlós
hadseregbe sorozva szolgálták a mandzsu császárok hatalmát."
A célból ugyanis, hogy a mandzsuk nyolczászlós rendszerén belül szolgáló
népcsoportok rangjukat igazolni tudják és a származástudatukat emléke¬
zetben tartsák, a mandzsu írásrendszer kidolgozását követően a mandzsu
császárok is szorgalmazták a genealógiák szerkesztését." A ranglétrán való
10 Ezen a ponton érdemesnek tartom megemlíteni, hogy a sibékre vonatkozó történettudo¬
mányi kutatásokon belül az itt taglalt két áttelepítésen túl egy harmadik , áttelepítésről"
is szoktak beszélni. A vonatkozó feljegyzések szerint a Oing-kormányzat 1769-ben újabb
1000 sibe katonát választott ki, hogy azok a mai Yunnan tartomány vidékén állítsanak föl
katonai tábort. A császári parancs valóban létezik, mint ahogyan annak bizonyítására is
rendelkezésre állnak dokumentumok, hogy a sibék valóban folytattak hadjáratot Yunnan
vidékén; de arról, hogy az áttelepítés végül valóban megtörtént-e, nem maradtak fönn
feljegyzések (Wu — Zhao 2008b: 73-74).
Ennél is messzebbre kéne visszatekinteni ahhoz, hogy a családfaírás hagyományának
gyökereit feltárjam — erre azonban munkám szabott keretei között nincs lehetőség.
E hagyomány kínai társadalmon belüli történetének és jelentőségének áttekintéséhez
lasd pl. P’an 1933; Hu 1948; Freedman 1970.
172 A mandzsu családfák sajátosságainak vizsgálatát lásd pl. Shirokogoroff 1924: 56.
17