152 " A MÁRTÍRIUM HOMÁLYÁBÓL
A sibék innen 1765 -— holdnaptár szerinti — harmadik havának elején in¬
dultak tovább. Az Altaj vidékéhez érve azonban újból várakozniuk kellett,
hogy a tavaszi áradás után a csapatok útját álló megduzzadt vízfolyások
leapadjanak. A magukkal hozott élelem ekkor már csak egyetlen hónapra
volt elegendő, és az út során újonnan beszerzett ló- és teveállományból is
rengeteg odaveszett. Végül a szolonok!§5 táborának vezetője volt az, aki a
holdnaptár szerinti hatodik hónapban a sibék elé ment, a fogadásukra (Wu
— Zhao 2008c: 62).
Az 1764-ben indult csapatok több mint egy év utan, 1765 — holdnaptar
szerinti — hetedik havának 22. napján értek el az Ili vidékére, ahol előbb a
folyó északi partján ütöttek tábort (Guan 1988:15],1€6 majd a katonai vezetők
döntésének engedelmeskedve, 1766 holdnaptár szerinti első havában — miu¬
tán a víz befagyott — átkeltek a jégen, hogy a folyó déli partján telepedjenek
le (Guo 2005: 344).
A vidékre való megérkezésük után az eredetileg hat zászlóba sorolt sibéket,
miután 1766 tavaszán megkezdték a folyótól délre eső földek megművelését
és — az eredményesebb gazdálkodás reményében - a csatornák kiépítését,
nyolc zászlóba sorozták. Maga a , sibe tábor" elnevezés is ekkortól élt, utalva
arra a rendszerre, amelyben a sibék táborhelye lassanként elnyerte a mai
Chabucha’er Sibe Autonóm Járásban élő sibék emlékezetében a nyolc sibe
faluról ma is őrzött képet. És bár az új vidéken való letelepülés nem ment
zökkenőmentesen, a sibék lassanként megszokták az Ilitől délre eső terü¬
leteken folytatott életet. Leszármazottaik pedig, akiknek lélekszáma az
áttelepítést követő 50 esztendő alatt több mint kétszeresére nőtt (Xinjiang
Shaoshuminzu Gujiban — Beijingshi Minwei Gujiban 2003: 10), a földet
valóságos , magtárrá" változtatták.
166 A folyó vidékére való megérkezésükkor — a Mongólián át vezető út során bekövetkező
elhalálozások és születések következtében - a sibék 5050-en voltak (Wu — Zhao 2008c:
61); a lóállomány még ekkor is meghaladta a 2000-et, az ökrök száma azonban nem érte
el az 500-at (Guo 2005: 347].
167 Az ún. Sibe Nyolc Zászló rendszerén belül minden egyes zászló egy-egy sibe nirunak
feleltethető meg. A felosztás a következőképpen alakult: Első niru — keretes sárga zászló;
Második niru = sima sárga zászló; Harmadik niru — sima fehér zászló; Negyedik niru
= sima vörös zászló; Ötödik niru — keretes fehér zászló; Hatodik niru — keretes vörös
zászló; Hetedik niru — sima kék zászló; nyolcadik niru — keretes kék zászló ([Dimulati
2008: 6—7]. A sibe táborhely részét képezte még továbbá 18 őrhely, de a sibék ezeken kívül
más, a szolonok táborához tartozó őrhelyeknél stb. is teljesítettek szolgálatot (Guan 1988:
17]. A sibe tábor nyolc zászlajának véglegesítése, többszöri átszervezés után, 1828-ra
fejezödött be (Xinjiang Shaoshuminzu Gujiban - Beijing Shi Minwei Gujiban 2003: 5).
168 A folyó deli partjára költözés első évében sáskajárás pusztított, amely a termés nagy
részét elpusztította (Guo 2005: 346].
169 Levéltári anyagok alapján az is pontosan rekonstruálható, hogy a földművelés megkez¬
déséhez a sibék milyen típusú gabonamagvakból mekkora mennyiséget kaptak. Ezek
részletes ismertetését lásd Guo 2005: 346.