Page 76 [76]
74 " A MÁRTÍRIUM HOMÁLYÁBÓL
hatalmi-politikai folyamatok hatására (is) formálódik, konstruálódik (vö. pl.
Hagendoorn 1993; Kang 2008). Epp ezért alább külön ki fogok térni mind¬
azokra a politikai-ideológiai keretekre, amelyek az 1950-es években kibon¬
takozó sibe etnikus nacionalizmus lehetőségeit és irányvonalát megszabták.
Ugyanakkor bármennyire egyirányúnak, az állam által irányított folya¬
matnak tünhet az identitäs(ok) alakuläsänak/alakitäsänak folyamata, a sibe
etnikus nacionalizmusnak mégis volt egy másik meghatározó eleme. Ez
leginkább az őskultuszból bontható ki, szoros összefüggésben azzal a felfo¬
gással, hogy az identitások formálásának folyamatán belül az önbesorolás
elsődleges viszonyítási pontja mindig is a társadalmilag meghatározott eredet
volt (Levine 1999: 168].
Az ősöktől való leszármazás kérdése már csak azért is érdekes, mert az
utóbbi években a Párt valláspolitikájáról számos kisebb-nagyobb lélegzetű
tanulmány látott napvilágot, amelyek jelentős része a vallási jelenségeket a
Kína határain belül élő etnikumok etnikus tudatának legfőbb forrásaiként
vizsgálja (lásd pl. Li — Dai 2011; Bellér-Hann — Hann 2012]. E művekben
az őskultusz elsősorban a nemzeti kisebbségek hagyományos kultúrájának
elsorvadásával, a modernizációs folyamatok elemzésével kapcsolatban kerül
tárgyalásra (lásd pl. Zhou 2010]. Számomra azonban nem önmagában az
,elsorvadás" folyamata a lényegi kérdés. Sokkal inkább az, hogy a , sorvadás"
folyamata — vagyis az ősökről őrzött tudás felszámolására tett kísérletek és
a nyomában fellépő felejtés — hogyan és milyenre formálta azt a múltképet,
amelyet a sibék őseikhez való kötődése táplál, és amely mind a mai napig elég
erős ahhoz, hogy életben tartson más, akommunista rezsim által életre hívni
kívánt , intézményesített kisebbségi identitástól" eltérő identitásformákat is.
Munkám első fejezetében tehát mindenekelőtt az emlékezet uralásának
és a felejtés hatalmának kérdését tárgyalom, kiindulópontként a Hüsihari
nemzetség ősöknek bemutatott áldozatát vizsgálva. Ebből a példából vélem
ugyanis kibonthatónak az , ősök árnyékában" (Hsu 1971) folytatott minden¬
napi élet kérdéskörét, demonstrálva azt, hogy a sibe etnikus nacionalizmus
kibontakozásának - túl az ideolögiai-politikai hatalom szabta kereten — hogyan
és miért vált meghatározójává az ősökről őrzött tudás, illetve annak fokozatos
feledésbe merülése. Az emlékezet uralásának kérdését részletekbe menően
a sibék családfáira — az ősökről őrzött tudás tárgyi hordozóira — mért utolsó
csapás bekövetkeztéig, a Nagy Proletár Kulturális Forradalomig vezetem.
Ezt követően az identitás alakításának kérdését tekintem át az 1949-ben
hatalomra jutó kommunista rezsim nézőpontjából, bemutatva, hogy a Mao
Ce-tungot követő politikai vezetők milyen ideológiai eszközökkel éltek és
élnek mind a mai napig hatalmuk legitimálásának érdekében. A hangsúlyt
tehát az ideológiai háttér ismertetésére helyezem, igyekezvén alátámasztani
azt a felfogásomat, hogy mindazok a tapasztalatok, amelyekből táplálkozva
a sibe tudáselit megszervezte, összehangolta és kibontakoztatta etnikus
nacionalista törekvéseit, nem kész jelentésekként ágyazódtak bele Kína tár¬