Page 55 [55]
BEVEZETÉS " 53
és a han kínai kulturális hatásoknak. Ez a változás pedig — közelítsük meg
akár az akkulturáció, a szinkretizmus vagy az asszimiláció fogalma felől?
— csak a Nagy Nyugatra Telepítés után vált , mérhetővé" azáltal, hogy más
és más ütemben érintette a sibék két nagy, egymástól elszakított csoportját.
A fent említett néprajzi kutatások pedig — akarva-akaratlanul is — éppen az
így kialakult sajátos nyelvészeti és kulturális jellmmzőkre hivatkozva építet¬
ték fel azt a képet, amely a sibék két nagy csoportja között valamiféle alá- és
fölérendeltségi viszonyt sugall.
Terepmunkám tapasztalatai alapján azonban a sibe lokális elitek bár fel¬
használják — hogy hogyan, arra hamarosan visszatérek —, de nem fogadjak el e
fenti, alá-fölé rendeltségi viszonyra utaló képet. Helyette — folytatva , elődeik"
munkáját - a sibék , territoriális és leszármazási szövetségének" (Kaschuba
2004: 121) láttatására helyezik a hangsúlyt, kialakítva ezzel a , nemzetépítés
terét". Egy olyan teret, amelyet a sibék csoportjai a sibe etnikus nacionalista
törekvések által konstruált helyek egyenrangú közösségeiként , laknak be".
Mindezek fényében a sibe etnikus nacionalizmus természetének feltárá¬
sához túl kellett lépnem azon az elgondoláson, hogy a lokalitás elméletén
keresztül, az esszencialista néprajzi törekvések által , átszínezett" földrajzi
térbe helyezve szemléljem a sibék csoportjait. E helyett kutatásaimat a tár¬
sadalmi kapcsolatok alakította , nemzetépítési térben" kellett elhelyeznem
(vö. Appadurai 1995], sosem csak önmagában azt tartva szem előtt, hogy hol
járok, hanem hogy a vizsgált etnikus nacionalista törekvések szemszögéből
mit jelent az adott lokális tér az ott élő sibék számára.
Ez a megfontolás már kutatásaim elején két olyan helyszínre irányította
a figyelmemet, ahol úgy véltem, választ kaphatok a sibe etnikus nacionaliz¬
must belülröl täplälö, „elmenyalapü” emlekezettel kapcsolatos kérdéseimre.
Az egyik helyszín a Kína északkeleti vidékén található Liaoning tartomány
tartományi székhelye, Shenyang város volt. A 18. század elején itt épült fel a
fentebb már többször is említett Taiping templom, amelyet a sibék leginkább
a Sibe Ősök Temploma néven emlegetnek. Ez az elnevezés egyben az oka
annak is, ami miatt az adott templomra a sibék etnikus identitásuk korai
lenyomataként tekintenek. E templom a 20. század elejétől hanyatlásnak
indult, és a Nagy Proletár Kulturális Forradalom után már mindössze egyetlen
csarnoka állt — az is gyári telephelyként üzemelt. Ám az 1980-as években,
a sibe politikai vezetőség és értelmiség összehangolt együttműködésének
köszönhetően, a templom újjáépült, és mára múzeummá lett.
Terepmunkám során többször visszatértem ide, hogy a múzeum kialakí¬
tását és az ott zajló társadalmi eseményeket dokumentálhassam. Figyelmem
mindeközben fokozatosan egy olyan kérdéskör felé irányult, amely közelebb
vitt annak megértéséhez, hogy a sibe lokális elitek etnikus nacionalista
26 A fogalmak sorát, ahogyan az antropológia a kultúra vagy kultúrák változását vizsgálta
és vizsgálja, még hosszan lehetne folytatni (vö. Vargyas 2008].