Page 54 [54]
52 " A MÁRTÍRIUM HOMÁLYÁBÓL
Kulturális Örökség Kutatóközpont, a másik a Wen Xiaolong által irányított
ürümcsi Xinjiang Falukultúra-átörökítési Központ volt.?? A választás, hogy
mind északkeleten, mind északnyugaton legyen egy-egy szervezet, amivel
folyamatos kapcsolatban vagyok, tudatos volt. Úgy véltem, ez a legtermészete¬
sebb módja annak, hogy rátaláljak azokra a helyszínekre, ahol a sibe etnikus
nacionalizmust belülről tápláló identitásformáló emlékezet ,élményalapú"
formáiról képet alkothatok.
A fenti szervezetek munkájában részt vevő lokális elitek , szemüvegén
keresztül", saját elgondolásaik megismerése révén tárult fel előttem az a kép,
ahogyan ők maguk látják a sibék egymástól elszakított két nagy csoportjá¬
nak a helyzetét. Ez a kép azonban messze túlmutatott azon a sémán, amit
az 1980-as években - a Kínában és Kína határain túl — kibontakozó, a sibék
kultúrájára irányuló esszencialista néprajzi kutatások sejtetni engedtek.
Az e kutatások mögött meghúzódó közkeletű felfogás szerint ugyanis az
áttelepített sibék körében megőrzött kulturális hagyaték maga a sibe kultúra
esszenciája, és az örökség részeként tekintenek minden olyan szokásra, ami a
sibék társadalmi érintkezését, hétköznapjait és ünnepeit rendszerbe foglalja.
Idesorolhatók többek között az őskultuszhoz, a samanizmushoz és a tibeti/
mongol buddhizmushoz fűződő hagyományaik és naptári ünnepeik, szoká¬
saik köznapi rétege, valamint az élet fordulópontjait kísérő átmeneti rítusok,
úgymint a születéshez, a házassághoz vagy a temetéshez fűződő rítusaik.
Mind közül is az áttelepített sibék körében fennmaradt , számánkultúra"""
az, ami nemcsak a kínai, hanem a Kínán kívüli kutatásokon belül is igen
nagy érdeklődésre tartott — és tart mind a mai napig is — számot." E kutatási
irányvonal felértékelt jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint hogy a 2009¬
ben kiadott, A sibe kultúra esszenciája címen megjelentetett tanulmánykötet
(He 2009) valamennyi tanulmánya a xinjiangi sibe csoportokat jelöli meg
kutatásának tárgyaként, és a benne közölt 23 tanulmány több mint fele a
sibe , ámánkultúra" tárgykörével kapcsolatos.
Csakhogy ezek a kulturális elemek, amelyeket a néprajzi kutatások tehát
a tradicionális sibe kultúraként, sőt egyenest a sibe kultúra esszenciájaként
aposztrofálnak, különböző politikai hatalmak befolyása alatt formálódtak
— mint arról már volt szó -—, teret engedve előbb a mongol, majd a mandzsu
23 Az adott központ nevében szereplő kínai gashan szó a mandzsu gaSan hangalaki átírása,
jelentése: "falu.
4 Az utóbbi két évtizedben a kínai tudományos munkákon belül megfigyelhető a , sámán¬
kultúra" kifejezés térnyerése, ami — összhangban a politikai hatalom vallás- és kultúr¬
politikai törekvéseivel — az adott vallási hagyomány kulturális értékeit hangsúlyozza.
35 Az első néprajzi gyűjtések a 20. század első feléből maradtak ránk N. N. Krotkovtól
(Krotkov 1912], aki a xinjiangi sibe sámánok beavatási szertartásainak összehasonlító
elemzését írta meg. Az 1912-ben közreadott tanulmányt a szerző már abban a tudatban
írta meg, hogy a sibe kultúrára leginkább jellemzőnek vélt kulturális forma el fog tűnni.
Az adott témakörhöz sorolhatók még példaképpen az alábbi kiadványok: Stary 1993;
Pang 1994; Qi 1997.