abban részt vevő görögök és törökök érdekeit is szolgálják. Emiatt a brit bázisok
földrajzi és funkcionális fókusza is elsősorban a Közel-Keletre és Eszak-Afrikara
koncentrál, és tudatosan kerüli a ciprusi konfliktusban szenzitívnek számító
területeket (pl. a szigettől elterülő északi vizek). Ennek mozgatórugója ismé¬
telten az imént kiemelt semlegesség, amely 1974 óta egy íratlan szabályként
érvényesül mindazon aktorok viszonylatában, akik a brit jelenlétet valós nyo¬
másgyakorlással tudnák megkérdőjelezni (Ciprusi Köztársaság, Törökország,
Görögország). Fontos adalék, hogy a brit pozíciókat Washington érdekei is
erősítik, jogi szempontból ugyanis az amerikai fegyveres erőknek jelenleg csak
a brit bázisok biztosítják a fizikai jelenlét lehetőségét.
Az előzőekben röviden áttekintésre kerültek azok a konkrét geopolitikai
indikátorok, amelyek a ciprusi konfliktus nemzetközi szereplőinek szigettel
kapcsolatos stratégiai koncepcióira jelentős hatást gyakoroltak. Az elemzés
egy rendkívül heterogén összképet azonosított. Egyrészt a kötet által elemzett
16 geostratégiai tényező (1. táblázat) közül 9 került be külhatalmak prioritásai
közé (7. táblázat), ami jelzi, hogy egyes indikátorokat a külhatalmi szereplők
központi jelentőségűnek tartanak. Másrészt érdemes rámutatni, hogy az azo¬
nosított prioritások száma szereplőként eltérő. A legtöbb esetben Görögország
és Törökország szerepel a 7. táblázatban, amely a ciprusi konfliktusban kialakí¬
tott központi szerepükre reflektál. Bár ez a szerep a konfliktus bizonyos peri¬
ódusaiban a ciprióta közösségek támogatását is jelentette, a kötet eredményei
egyértelműen amellett foglalnak allast, hogy az ,,anyaorszagok” geostratégiai
koncepciót elsősorban saját érdekeik vezérelték. Szintén érdekes eredmény,
hogy az elemzett nemzetközi szereplők közül az Egyesült Királyság és az USA
esetében került azonosításra a legkevesebb stratégiai jelentőségű prioritás.
Előbbi esetben ez a ciprusi bázisterületek és a semlegességi politika kombinált
következménye: a britek a szigeten kialakított ideális pozícióik fenntartása ér¬
dekében a lehetőségekhez mérten próbálják elkerülni a ciprusi konfliktushoz
kapcsolódó sikamlós ügyeket. Utóbbi esetben az USA legfontosabb térségbeli
geostratégiai prioritásai orientálják Washington Ciprus-politikáját: a NATO
egységének fenntartása érdekében a legfontosabb cél a görög-török konfliktus
eszkalációjának elkerülése volt, emiatt az USA az előző évtizedek során mind
Athén, mind pedig Ankara érdekeinek kedvezett. Ennek a balanszírozásnak
ugyanakkor egyértelmű vesztesei a ciprióta közösségek voltak. Végezetül érde¬
mes röviden megemlékezni Oroszországról is. Az oroszok jól láthatóan több¬
ször szerepelnek a 7. táblázat összesítésében, ami jelzi, hogy de jure és fizikai
jelenlét hiányában Moszkva több alternatív és párhuzamos taktikával kíván
teret nyerni a szigeten.