Page 136 [136]
134 A ciprusi konfliktus geostratégiai összetevői
Az eredmények tehát egy meglehetősen összetett és ellentmondásos geo¬
stratégiai mátrixot körvonalaztak, amelyben a ciprusi konfliktus kialakulását
és rögzülését három alapvető tendencia befolyásolta: a sziget stratégiai vonz¬
ereje, a ciprióták nemzetközi érdekérvényesítésének hiánya, illetve a mindkét
közösségre jellemző strukturális gyengeség. A részletek kifejtését a sziget stra¬
tégiai vonzerejével kezdve megállapítható, hogy az eltérő prioritások ellenére
a nemzetközi beavatkozók mindegyike részt kívánt kiszakítani magának Cip¬
rus stratégiai jelentőségéből. Geostratégiai prioritásaikat minden esetben ez
vezérelte és vezérli, bárminemű gazdasági, ideológiai vagy normatív vonzatú
(pl. békefenntartás) beavatkozás csak ezen tényezők után következett. A sziget
stratégiai jelentősége tehát a külhatalmi szereplők viselkedésének egyik legfon¬
tosabb mozgatórugója, amely a sok esetben azonos és egymást kizáró stratégiai
célok miatt egyrészt konfliktusgeneráló (pl. Görögország vs. Törökország vagy
USA vs. Oroszoroszág vonatkozásában), másrészt a békefolyamatot folyama¬
tosan aláaknázó tendencia.
Ebből a jellegzetességből következik a következő problémás tényező: a cip¬
rióták nemzetközi érdekérvényesítő lehetőségének hiánya. Mivel a sziget egyes
geostratégiai adottságai szignifikánsak (pl. elhelyezkedés), mások viszont re¬
gionális értelemben is marginálisak (pl. népességszám), ezért a beavatkozó
külső hatalmak a stratégiai prioritások megszerzése vagy megtartása érdekében
könnyűszerrel feláldozzák az egyébként kevésbé jelentősnek tartott tényezőket.
Másként megfogalmazva: a többség (pl. görögök, törökök, amerikaiak stb.)
számára geostratégiai előnyöket biztosító tényezők birtoklása érdekében a re¬
gionális hatalmak elfogadhatónak tartják a kisebbség (görög ciprióták, török
ciprióták) igényeinek negligálását. Ez tulajdonképpen ellehetetleníti a ciprióták
nemzetközi érdekérvényesítését, hiszen az általuk központinak tekintett célokat
vagy a náluk fajsúlyosabb aktorok stratégiai érdekei, vagy pedig saját maguk
stratégiai gyengeségei miatt nem tudják érvényre juttatni. Erre számos konkrét
eset sorolható a konfliktus történetéből. Önmagában Törökország jelenléte
megfelelő például szolgálhat, hiszen a török csapatok jelenlétének nemzetközi
jogi visszásságai egyértelműen a görög ciprióták álláspontját támasztják alá,
ennek ellenére Nicosia — például a NATO egységének megőrzésének indoka
miatt -— képtelen effektív módon mozgósítani a nemzetközi közösséget az ok¬
kupáció tényének megszüntetésére.
Az érdekérvényesítés lehetőségének ellehetetlenülése párosul a ciprióták
strukturális gyengeségeivel. Ebben az esetben elsősorban a kemény erővel (hard
power) kapcsolatos kapacitások hiányoznak, amelynek leglátványosabb - de
nem kizárólagos - következménye a védelmi és elrettentő képességeinek hiánya.