Page 92 [92]
90 A ciprusi konfliktus geostratégiai összetevői
görögországi és törökországi nacionalista ideológia kritika nélküli átvételét
jelentette.
Athén és Ankara beavatkozása természetesen a kultúra más területein is
kézzelfogható volt. A nemzeti jelképek tekintetében talán a legkézenfekvőbb
példa a nemzeti lobogók kérdése: az 1960-ban létrejött Ciprusi Köztársaság lo¬
bogóját már csak a déli oldal használja, ők is csak a görög zászlóval párhuzamo¬
san. Az északi oldal - jelezve az 1960-as állapot diszkontinuitását - az »ECTK”
zászlaját használja, szintén a török lobogóval együtt (Doob 1986). A kettős
zászlóhasználat természetesen mindkét oldalon a duális identitás belső és külső
hirdetésének legszembeötlőbb eszköze, ugyanakkor egyben jelzés is a másik
félnek: bármely incidens esetén nemcsak az adott közösséget éri támadás, de
a mögötte álló anyaországot is. Hasonló jelleggel működnek bizonyos állami
irányítással kialakuló és a köznyelvbe beépülő terminusok is. Példának okáért,
délen általánosan elterjedt szokás az északi török oldalról bármely kontex¬
tusban átmeneti állapotként, megszállt, okkupált területről, illegális zónáról,
pszeudoállamról beszélni, ezzel is tagadni annak legitimitását. A török ciprióták
ugyanakkor szintén másodlagos jelentéstartalmakkal felruházott elnevezéseket
használnak az általuk ellenőrzött és a déli görög terület megkülönböztetésére.
Az önmegnevezés esetében a függetlenség 1983-as egyoldalú kikiáltása óta el¬
terjedtek a különállást reprezentáló kifejezések, míg a demarkációs vonal déli
oldaláról Görög Ciprióta Adminisztrációként vagy ciprusi görög közösségként
szokás beszélni, ezzel is érzékeltetve az 1960-as állam felbomlásának tényét.
A sziget demográfiai és etnográfiai felépítése tehát egy olyan stratégiai adott¬
ság volt, amelyet a bilaterális feszültségekkel rendelkező Görögország és Török¬
ország messzemenően ki tudott használni. Fontos kiemelni azonban, hogy ez
a hozzáállás sok esetben nemcsak az egyes etnikumok között, de azokon belül
is ellentéteket okozott. A cipritóták nem mindig vették jónéven a külső be¬
avatkozást, és tökéletesen tisztában voltak annak konfliktusgeneráló hatásaival.
A görögök közötti ellentéteket vizsgálva megállapítható, hogy azok elsősorban
kulturális jellegűek. A görögországi görögök nyelvük, tradicionalizmusuk, a
kozmopolita múlt, valamint a brit gyarmati örökségből adódó kultúrájuk miatt
gyakran lenézik a görög cipriótákat, s azzal vádolják őket, hogy csak akkor
s igazi" görögök, ha valami miatt szükségük van Görögország támogatására.
A másik oldalon a görög ciprióták saját nyelvüket felsőbbrendűnek tekintik a
Görögországban beszélt újgöröggel szemben, azt állítva, hogy a ciprusi görög
dialektus etimológiailag közelebb áll az ókorban beszélt , tiszta" görög nyelvhez.
»lisztabb” gordgségiik bizonyitékaként tekintenek népszokasaikra, hagyoma¬
nyaikra és értékeikre. Büszkék brit alapokon nyugvó kézigazgatasukra, nyugati