Page 92 [92]
OCR
90 A ciprusi konfliktus geostratégiai összetevői görögországi és törökországi nacionalista ideológia kritika nélküli átvételét jelentette. Athén és Ankara beavatkozása természetesen a kultúra más területein is kézzelfogható volt. A nemzeti jelképek tekintetében talán a legkézenfekvőbb példa a nemzeti lobogók kérdése: az 1960-ban létrejött Ciprusi Köztársaság lobogóját már csak a déli oldal használja, ők is csak a görög zászlóval párhuzamosan. Az északi oldal - jelezve az 1960-as állapot diszkontinuitását - az »ECTK” zászlaját használja, szintén a török lobogóval együtt (Doob 1986). A kettős zászlóhasználat természetesen mindkét oldalon a duális identitás belső és külső hirdetésének legszembeötlőbb eszköze, ugyanakkor egyben jelzés is a másik félnek: bármely incidens esetén nemcsak az adott közösséget éri támadás, de a mögötte álló anyaországot is. Hasonló jelleggel működnek bizonyos állami irányítással kialakuló és a köznyelvbe beépülő terminusok is. Példának okáért, délen általánosan elterjedt szokás az északi török oldalról bármely kontextusban átmeneti állapotként, megszállt, okkupált területről, illegális zónáról, pszeudoállamról beszélni, ezzel is tagadni annak legitimitását. A török ciprióták ugyanakkor szintén másodlagos jelentéstartalmakkal felruházott elnevezéseket használnak az általuk ellenőrzött és a déli görög terület megkülönböztetésére. Az önmegnevezés esetében a függetlenség 1983-as egyoldalú kikiáltása óta elterjedtek a különállást reprezentáló kifejezések, míg a demarkációs vonal déli oldaláról Görög Ciprióta Adminisztrációként vagy ciprusi görög közösségként szokás beszélni, ezzel is érzékeltetve az 1960-as állam felbomlásának tényét. A sziget demográfiai és etnográfiai felépítése tehát egy olyan stratégiai adottság volt, amelyet a bilaterális feszültségekkel rendelkező Görögország és Törökország messzemenően ki tudott használni. Fontos kiemelni azonban, hogy ez a hozzáállás sok esetben nemcsak az egyes etnikumok között, de azokon belül is ellentéteket okozott. A cipritóták nem mindig vették jónéven a külső beavatkozást, és tökéletesen tisztában voltak annak konfliktusgeneráló hatásaival. A görögök közötti ellentéteket vizsgálva megállapítható, hogy azok elsősorban kulturális jellegűek. A görögországi görögök nyelvük, tradicionalizmusuk, a kozmopolita múlt, valamint a brit gyarmati örökségből adódó kultúrájuk miatt gyakran lenézik a görög cipriótákat, s azzal vádolják őket, hogy csak akkor s igazi" görögök, ha valami miatt szükségük van Görögország támogatására. A másik oldalon a görög ciprióták saját nyelvüket felsőbbrendűnek tekintik a Görögországban beszélt újgöröggel szemben, azt állítva, hogy a ciprusi görög dialektus etimológiailag közelebb áll az ókorban beszélt , tiszta" görög nyelvhez. »lisztabb” gordgségiik bizonyitékaként tekintenek népszokasaikra, hagyomanyaikra és értékeikre. Büszkék brit alapokon nyugvó kézigazgatasukra, nyugati
