Page 91 [91]
A KONFLIKTUS GEOSTRATEGIAI ÖSSZETEVŐI: EMBERI TÉNYEZŐK 89
tősen vesztett népszerűségéből, a 2000-es évek elejétől a sziget újraegyesíté¬
sével kapcsolatos törekvések egyik legfontosabb ideológiai bázisává vált és a
nemzetközi békeépítés segítségével szélesebb társadalmi elfogadottságot tudott
kialakítani.
Míg a , cipriotizmus?" a ciprusi közösségek hasonlóságait, addig a görög¬
országi és törökországi nacionalizmusok azok különbségeit kívánták felerő¬
síteni. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a két ország nemcsak egymásra,
de a ciprusi etnikumok közös mozgalmaira is versenytársként tekintett, azok
ideológiai expanzióját saját beavatkozásának fenntartása és legitimációja érde¬
kében korlátozni kívánta. Görögország ebben a vonatkozásban a sziget ókori
hagyományaira és görög ajkú többségi lakosságára épített, az anyaország aktív
szerepvállalását a szigeten élő hellén diaszpóra védelmével, egyúttal nemzeti
és kulturális azonossággal magyarázta. Utóbbi okfejtésnek árulkodó elemei
az , anyaország? és a , diaszpóra" kifejezések: Görögország az eltérő dialektust
beszélő, közel-keleti és brit gyarmati vonásokat egyaránt magára öltő görög
cipriótákra ugyan ciprusi többségként, a hellén nemzeten belül azonban kisebb¬
ségként tekintett (Papadakis 2005). Ebben a viszonyrendszerben Görögország
feladata a ciprusi görögök védelme, míg a görög cipriótákkal szembeni elvárás
Athén beavatkozásának elfogadása és támogatása volt. Hasonló logikán alapult
Törökország narratívája is. Ankara a szigetet földrajzi, történelmi, gazdasági,
valamint stratégiai értelemben az anatóliai szárazföld részének, a Cipruson
élő török ajkúakat pedig a török nemzet szerves tagjainak tekintette. Ebben a
retorikában érezhetően nem a ciprusi törökök képezték a kisebbséget, hanem
a szigeten élő keresztény görög ciprióták. Ez a logika tökéletesen tükröződik a
török nyelvhasználatban is, amely a görögországi görögökre a vunan kifejezést,
míg a ciprusiakra ugyanazt a rum elnevezést használja, amit a Törökországban
élő görög kisebbségek esetében alkalmaz. A török megközelítésben tehát a
ciprusi görög lakosság nem a helyi többséget reprezentálta, hanem az Anatólia
területén élő görög kisebbség ciprusi tagjait (Uo.).
Görögország és Törökország befolyása a konfliktus éveiben politikai, gazda¬
sági és kulturális jegyeket is magára öltött. Ehelyütt az etnográfiai jellemzőkre
koncentrálva megállapítható, hogy a regionális hatalmak beavatkozása kettős
identitás kialakulásához vezetett: a helyi lakosság jelentős része a lokális, ciprusi
önmeghatározás mellett görögnek vagy töröknek is tekinti magát. A konflik¬
tusban alkalmazott görög és török retorika utóbbiakat felerősítve szándékosan
próbálta az etnográfiai különbségeket felerősíteni és egy alapvetően anyaor¬
szágokhoz kötődő kulturális viszonyrendszert felépíteni. Ennek egyik magától
értetődő eleme a történelemszemlélet exportja volt, amely tulajdonképpen a