latokat. Így a szövegkönyv élesen elkülönült a hétköznapok nyelvhasználatától és
vallásos pátoszt sugároz, ezzel utalva a szanszkrit nyelv szintén fontos szerepére a
hinduizmusban. A vallásos hangulatot tovább fokozta a sorozat zenei világa is: az
epizódok fontos részét képezték a dalbetétek, amelyek a legnépszerűbb észak-indiai
Rámájana-változatból, a Rámcsaritmánaszból származtak.
A színészek is páratlan népszerűségre tettek szert, ám személyük összeforrt az
altaluk jätszott istensegekkel.'” Ramanand Sagar neve pedig a mitológiai sorozatok
szinonimájává vált, és még egy tucat hasonló témájú munkát készített (pl. Alif
Laila, Shri Krishna, Luv aur Kush)."? Ugyan egyik sorozat sem érte el a Ramayana
népszerűségét, Ramanand Sagar mégis legendás alakká vált egy ország tévénézői
szämära is, es többször is hősöknek, istenségeknek, vagy jelentős politikusoknak
dukáló felvonulás keretében vonulhatott be Ráma legendás városába, Ajódhjába
(Sharma 2018). Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy Ramanand Sagar koráb¬
ban a hindi filmiparban dolgozott, így tudta vegyíteni a hindí filmek formavilágát
a jól ismert népi elbeszélésmódokkal, és ezt a modern technika eszközeivel volt
képes megjeleníteni (Mankekar 1999: 189). Az, hogy a sorozat a legnépszerűbb
hindu eposzt dolgozta fel, ráadásul a naptárművészet vizuális kultúrájából építke¬
zett, az észak-indiai vallásos zene formakincséből merített, és a hindu vallásosság
nyelvén szólt a nézőkhöz, azt eredményezte, hogy a nézők máshogy viszonyultak
a sorozathoz, mint egy átlagos szappanoperához: sokan vallásos cselekedetnek
fogták fel a sorozat megtekintését (Juluri 2013: 121).
A sorozat univerzális népszerűségéhez az is hozzájárult, hogy a készítők kicsit
változtattak a jól ismert történeten, és kihagyták azokat az elemeket, amelyek az
1990-es években morálisan ellentmondásosaknak számíthattak. Így a Ramayana
története bár elsősorban az eposz megannyi változata közül a Tulszídász-féle
Rámcsaritmánasz-változatot veszi alapul, kihagyta Ráma és Szítá kapcsolatának
kritizált aspektusait, amely a modern kor nézőjében ellenérzést kelthettek volna,
úgymint Szítá Ajódhjából való száműzését. Ezekkel a módosításokkal Ramanand
Sagar tulajdonképpen egy új Rámájana-verziót is létrehozott amellett, hogy a tulszí¬
dászi mű ismertségét is tovább növelte. A sorozat így egyfajta közös valóságalapot
is teremtett, hisz atömegmédia segítségével az eposz keletkezése óta először jutott
el egy időben, ilyen széles rétegekhez a szereplőknek és az eseményeknek egy
azonos fajta ábrázolásmódja.
Fontos szerepet játszott a sorozat által prezentált világkép is, ugyanis a Raman¬
and Sagar-féle Ramayana India multjanak egy dicsőséges szeleteként mutatta be
2 Azanekdoták szerint a Ráma herceget játszó színésznek, Arun Govilnak még a dohányzásról
is le kellett szoknia emiatt, ugyanis a közönség nem tudta elfogadni, hogy egy istenség ilyen
káros szokásoknak hódoljon. Az összeolvadás hatására a színészek nemis kaptak más, későbbi
produkciókban szerepet, azonban a politikai pályán mérsékelt sikereket elérhettek. A Szítát és
Rávanát alakító színészek később parlamenti képviselők lettek a BJP szineiben (Sood 2020).
A 2008-ban Ramanand Sagar fia, Anand Sagar is elkészitette el a Râmäjana üjabb televiziés
feldolgozását, ezzel is jelezte, hogy a Sagar-csalad egyfajta monopoliumra tett szert a Ramajana
televíziós adaptációi terén (Narain 2008).