HINDUIZMUS ÉS A MÉDIA A 21. SZÁZADBAN
1. Raja Ravi Varma Ramapanchayan című
litográfiája (1848), melynek középpontjában
Szítá, Ráma és Hanumán állnak.
Ezek az ábrázolások a nyomdai sokszorosítás lehetőségének köszönhetően széles
körben elterjedtek, és hozzájárultak az istenábrázolások standard formájának kiala¬
kulásához. A sorozat jelmeztervezői is elsősorban a naptárművészetből merítettek
ihletet, és mint az alább látható jeleneten is megfigyelhetjük, Ráma és Szítá ruhája,
ékszerei, testtartása és általános ábrázolásmódja tekintetében felismerhetők a nap¬
tárművészet hatásai, ugyanis követik a jól bevált ikonográfiai standardokat. Ennek
köszönhetőena sorozat szereplői könnyen beazonosíthatóvá váltak a nézők számára,
amely megkönnyítette a megértést és az érzelmi kötődést is (Brosius 2005: 102).
A Ramayana nyelvezete is a szereplők isteni mivoltát igyekezett kihangsúlyozni,
ugyanis párbeszédek szanszkritizált hindi nyelvűek és kerülik a köznyelvi fordu¬