Page 28 [28]
HINDUIZMUS ÉS A MÉDIA A 21. SZÁZADBAN
Ráma herceg történetét, amely a nézők szempontjából azt bizonyította be, hogy
a Rámájana olyan univerzális értékeket tartalmaz, amelyek a modern indiai tár¬
sadalom és a szélesebb világ számára is példát mutathat. Ennek különösen nagy
jelentősége volt az 1980-as évek végén, amikor az ország épp jelentős gazdasági és
társadalmi változásokon ment keresztül, és a társadalom nagy erőkkel kereste azt az
identitást, amely az ezredfordulónis segíthetett volna eligazodni (Dwyer 2006: 53).
Ez a világkép és a sorozat széles körű ismertsége tette lehetővé a hindutva po¬
litikai erői számára, hogy a későbbiekben a sorozatot egyfajta referenciapontként
használják politikai kampányaik kialakítása során. Ez egyébként is illeszkedik a
hindu jobboldal profiljába, ugyanis mivel a hindutvát alapvetően kulturális nacio¬
nalizmusként határozhatjuk meg, ezért a tömegkultúrának és a vizuális kultúrának
nagy szerep jut az eszmék terjesztésében is. A hindutva ideológusai különösen
szívesen merítenek inspirációt a populáris kultúra formakincséből és vizuális vi¬
lágából, hiszen egyik fő érvük a modernitás és a hagyomány dichotómiájára utal
vissza, ugyanis szerintük Indiának olyan típusú jövőképre van szüksége, amelyet
nem szennyez be a nyugati világ értékrendje. A Ramanand Sagar-féle Ramayana,
amely egy velejéig indiai történetet mutatott be az akkori legmodernebb techno¬
lógiával, pontosan ilyen volt, és a BJP ki is használta ezt a saját politikai céljainak
támogatása érdekében.
Ráma herceg alakja különösen fontos a hindutva ideológia szempontjából,
ugyanis narratívájukban Ráma herceg uralkodása testesíti meg az aranykort, amikor
a hagyománytisztelő uralkodó képes volt maradéktalanul betartatni a dharmát, az
isteni törvényt, minden alattvalója elfogadta a kötelességeit és végrehajtotta azokat.
A sorozatban Ráma egyértelműen tévedhetetlen istenségként és uralkodóként
jelent meg, aki engedelmes népét az erkölcs útján vezeti. Saját megítélése szerint
pedig a BJP is hasonló módon képzeli el az indiai politikum ideális helyzetét, tehát
mindenképpen logikus volt felhasználni ezt a népszerű megjelenítést.
Az ideálkép konkrét politikai célokra való felhasználásának lehetőségét az Ajód¬
hjá-mozgalom támogatása teremtette meg a BJP számára az 1990-es évek elején.
Ajódhjá város mint Ráma herceg szülővárosa az eposz különböző változataiban
is megjelenik, de a legendás alak konkrét szülőhelyét csak a különböző 19. és 20.
századi politikai mozgalmak igyekeztek beazonosítani.
Bizonyos hindu szélsőjobboldali szervezetek szerint a Ráma szülőhelyén fel¬
állított templomot a 16. században lerombolták a muszlim hódítók, és a helyére a
Bábri mecset néven ismert mecsetet építették. Az Ajódhjá-mozgalom célja tehát
az ajédhjäi Râma-templom (üjra)felépitése, és ezzel a szent hely hinduk számára
történő visszaszerzése volt, tágabb szimbolikus jelentősége pedig nyilvánvalóan a
hindu vallás felsőbbrendűségének kifejezése és a muszlim közösségek megfélemlí¬
tése volt. Ez a célegybecsengett a BJP elképzeléseivel, és így a párt is beállt a mecset
lerombolását és a helyén egy Ráma-templom építését szorgalmazó csoportok mögé.
A párt vezetői, L.K. Advani vezetésével egész Indiát bejáró szekérfelvonulásra
indult, melynek különböző állomásain beszédeket mondtak és igyekezték a hall¬
gatóságot mozgósítani. Mozgalmukhoz felhasználták a sorozat népszerüségét is, és
26