Oldal 147 [147]
Az új vallási mozgalmak sokfélesége 145
visszatérés vagy átalakulás útját tekintették elsődleges megoldási iránynak
az össztársadalmi krízissel és elmagányosodással szemben. A progresszív
ígéretekben csalódott, perifériára szorult társadalmi csoportok, csakúgy mint
az elmagányosodott és a , spirituálisan hontalanná vált" urbánus személyek (Ber¬
ger et al. 1974, 163-180) -többsegeben fiatalok - az új vallási mozgalmakban
sajátos lehetőséget találtak: újraalkothatták önmagukat és az őket körülvevő
világot; reinterpretálhatták az őket ért traumákat, kríziseket és sérelmeket.
Projektálhatták ezen traumák okát a külső, úgymond! , romlott" világra, majd
önmagukat áldozatként vagy megmentőként értelmezve feldolgozhatták krízi¬
seiket (Greil - Rudy 1984, 305-323; Lofland - Stark 1965, 862-875). Mindezen
túl az új vallási mozgalmak egyfajta nosztalgikus stabilitást és megnyugvástis
nyújtottak, mellyel képessé váltak a felgyorsuló (az egyént hátrahagyó) világ
(Singleton 2017, 489-509) negatív hatásait ellensúlyozni, valamint hatékony
megoldásként voltak képesek fellépni a jelentős kulturális egymásra hatás és a
modernizáció okozta , tudásnélküliséggel" (tudásvesztéssel) szemben (Berger
- Luckmann 1995, 40-41).
Mindezen szerteágazó és egész társadalmat átfogó krízisre az NRM-ek tipi¬
kusan5 különböző stratégiát alkalmazva (ezek közül egyet választva) reagáltak.
A mozgalmak alapjául szolgáló új jelentési rendszereiket (meaning systems)
(Berger - Luckmann 1995, 9-28; Rochford Jr. 2007, 159-186) az intenzitás,
individualitas és biztonság hívószavai mentén a visszatérés, reform, újraalkotás,
reorientáció és újradefiniálás stratégiáit felhasználva alkották meg.
A visszatérés (return) stratégiája utat nyitott arra, hogy az erre vállalkozó
NRM-ek hagyományos társadalmi és/vagy vallási modellek mentén alkossanak
sajátos megújulást. Ezt a megközelítést alkalmazó mozgalmak erős kapcso¬
latokat alakítottak ki olyan a meglévő - nem feltétlenül hatékony - jelentési
rendszerekkel, melyeket tradicionalizmus és a konzervatív gondolkodás jellem¬
zett, és amelyeket a korszakra jellemző értékkrízis és elmagányosodás nagyobb
mértékben érintett. Ezek értékeit és jelentésikomponenseit felerősítve képesek
voltak a visszatérést alkalmazó mozgalmak a tekintélyalapú keretek ätöröki¬
tésére. Bár a visszanyúlás lehetővé tette a gyorsabb fejlődést, ugyanakkor ez
erőteljesen limitálta is az innováció útjait. Az ilyesfajta ,fundamentalizálás"
Robert Wuthnow szerint hozzájárult többek között az újhullámos tradiciona¬
lizmus (Ruigian - Froese 2023, 770-801), a puritanizmus és a politikai-vallási
neokonzervativizmus (Lechner 1993; Richardson et al. 1979) megjelenéséhez a
nyugati társadalmakban (Wuthnow 1978, 117-144). Felhasználva olyan hívósza¬
vakat, mint a posztmodernitás , féktelen erkölcsi hanyatlása" és a , hagyományos
értékek elvesztése", ezen stratégiát alkalmazó mozgalmak képesek voltak az
sorolja, kiemelve megugró népszerűségüket és vallásmorfológiai (lásd Smart [1996, 3-4])
hasonlóságaikat.