Oldal 147 [147]
OCR
Az új vallási mozgalmak sokfélesége 145 visszatérés vagy átalakulás útját tekintették elsődleges megoldási iránynak az össztársadalmi krízissel és elmagányosodással szemben. A progresszív ígéretekben csalódott, perifériára szorult társadalmi csoportok, csakúgy mint az elmagányosodott és a , spirituálisan hontalanná vált" urbánus személyek (Berger et al. 1974, 163-180) -többsegeben fiatalok - az új vallási mozgalmakban sajátos lehetőséget találtak: újraalkothatták önmagukat és az őket körülvevő világot; reinterpretálhatták az őket ért traumákat, kríziseket és sérelmeket. Projektálhatták ezen traumák okát a külső, úgymond! , romlott" világra, majd önmagukat áldozatként vagy megmentőként értelmezve feldolgozhatták kríziseiket (Greil - Rudy 1984, 305-323; Lofland - Stark 1965, 862-875). Mindezen túl az új vallási mozgalmak egyfajta nosztalgikus stabilitást és megnyugvástis nyújtottak, mellyel képessé váltak a felgyorsuló (az egyént hátrahagyó) világ (Singleton 2017, 489-509) negatív hatásait ellensúlyozni, valamint hatékony megoldásként voltak képesek fellépni a jelentős kulturális egymásra hatás és a modernizáció okozta , tudásnélküliséggel" (tudásvesztéssel) szemben (Berger - Luckmann 1995, 40-41). Mindezen szerteágazó és egész társadalmat átfogó krízisre az NRM-ek tipikusan5 különböző stratégiát alkalmazva (ezek közül egyet választva) reagáltak. A mozgalmak alapjául szolgáló új jelentési rendszereiket (meaning systems) (Berger - Luckmann 1995, 9-28; Rochford Jr. 2007, 159-186) az intenzitás, individualitas és biztonság hívószavai mentén a visszatérés, reform, újraalkotás, reorientáció és újradefiniálás stratégiáit felhasználva alkották meg. A visszatérés (return) stratégiája utat nyitott arra, hogy az erre vállalkozó NRM-ek hagyományos társadalmi és/vagy vallási modellek mentén alkossanak sajátos megújulást. Ezt a megközelítést alkalmazó mozgalmak erős kapcsolatokat alakítottak ki olyan a meglévő - nem feltétlenül hatékony - jelentési rendszerekkel, melyeket tradicionalizmus és a konzervatív gondolkodás jellemzett, és amelyeket a korszakra jellemző értékkrízis és elmagányosodás nagyobb mértékben érintett. Ezek értékeit és jelentésikomponenseit felerősítve képesek voltak a visszatérést alkalmazó mozgalmak a tekintélyalapú keretek ätörökitésére. Bár a visszanyúlás lehetővé tette a gyorsabb fejlődést, ugyanakkor ez erőteljesen limitálta is az innováció útjait. Az ilyesfajta ,fundamentalizálás" Robert Wuthnow szerint hozzájárult többek között az újhullámos tradicionalizmus (Ruigian - Froese 2023, 770-801), a puritanizmus és a politikai-vallási neokonzervativizmus (Lechner 1993; Richardson et al. 1979) megjelenéséhez a nyugati társadalmakban (Wuthnow 1978, 117-144). Felhasználva olyan hívószavakat, mint a posztmodernitás , féktelen erkölcsi hanyatlása" és a , hagyományos értékek elvesztése", ezen stratégiát alkalmazó mozgalmak képesek voltak az sorolja, kiemelve megugró népszerűségüket és vallásmorfológiai (lásd Smart [1996, 3-4]) hasonlóságaikat.
