Page 82 [82]
FÜLÖP SÁNDOR
tízszerese a közúti balesetek által szedett áldozatoknak. Tovabbi évi 6,5
millió ember kap stroke-ot, asztmát vagy hörghurutot a szennyezett
levegőtől. A természetes környezetünket, a növényzetet és az élővilágot
szintén pusztítja a levegőszennyezés, az európai ökoszisztémák kéthar¬
mada érintett. A számos program és más jogi eszköz mellett 2008-ban
megszületett a levegőtisztaság-védelmi irányelv, amely egyebek között
előirányozza, hogy azokban a régiókban, ahol a 6 legfontosabb szennyező
anyag tartósan határérték fölött van, a tagállamok fogadjanak el hatékony
terveket a szennyezés lehető leggyorsabb visszaszorítására.
A hatóságok azonban tehetetlenek, hiszen a városi levegőszennyezés
egyike azoknak a területeknek, ahol az elkövetők és az áldozatok ugyan¬
azok, és csak az életmódunk, fogyasztási szokásaink és ennek megfele¬
lően a gazdaságunk gyökeres átalakításával lehetne tartós változásokat
elérni. Az Irányelv hatályba lépése óta számos országgal szemben in¬
dított a Bizottság kötelességszegési eljárást, amelyek végén az Európai
Unió Bírósága elmarasztalta egyebek között Nagy-Britanniát, Német¬
országot, Csehországot, Lengyelországot és Magyarországot is. Hazánk
talán az egyik legjobb példája a környezetvédelemért felelős hatóságok
tehetetlenségére a helyzet megfelelő kezelésében. Az egyik régóta mű¬
ködő, jelentős országos civil szervezet, a Levegő Munkacsoport 2018¬
ban próbált utánajárni annak, hogy miért nem változik Budapesten a
nitrogén-oxidok és a szálló por aránya, amelyek évek óta határérték fe¬
lett stagnálnak. Leveleket írtak, kérvényeket adtak be, megfellebbezték
az elutasító válaszokat, és bírósághoz is fordultak — az ügy 2021 elején
zárult le a Kúrián.
Az irányelv szerint tehát azokon a területeken, ahol a legfontosabb
szennyezőanyagok mennyisége tartósan túllépi a környezetminőségi
határértékeket, az illetékes hatóságoknak intézkedési tervet kell készí¬
teniük, aminek során a legrövidebb időn belül megszüntetik a jogellenes
helyzetet. A levegőtisztaság védelemért felelős magyar hatósági egység
az ügy folyamán több alkalommal is nyomatékosan írásba adta, hogy
a határértéket meghaladó levegőszennyezés esetén ezeket a kötelező
zonális terveket úgy készítik, hogy írnak egy körlevelet a legnagyobb
szennyezőknek azzal a tiszteletteljes kéréssel, hogy vajon mit szándé¬
koznak ez ellen tenni. A válaszokat egybeszerkesztik, és ezzel lényegé¬
ben ki is merül a levegőminőségi tervezés. Ráadásul ha a szennyezők
mégsem hajtják végre a terveiket, a hatóság, a saját nyilatkozata szerint,
semmit sem tud tenni ellenük. Az ügyben eljáró bíróságok lényegében
osztották a környezetvédelmi hatóságok álláspontját, hogy mindezeket
egy környezetvédelmi civil szervezetnek vagy akár bármely állampol¬
80