ni. Ez azonban a bonyolult szakértői kérdéseket felvető, többszereplős
ügyekben sokszor igen nehéz és főleg rendkívül hosszadalmas, az euró¬
pai jogban pedig nincs olyan szuper alap, ami ilyenkor a gyors intézke¬
dést lehetővé tenné.
Ami a joggyakorlatot illeti, az egyes európai országok az ELD-t al¬
kalmazzák is meg nem is, az eredményessége pedig több mint kérdéses.
Az Európai Unió Bizottsága jelentéseket gyűjt be a nemzeti hatóságok¬
tól az irányelv végrehajtásáról, és még jó évtizeddel az irányelv 2007-es
hatályba lépése óta is rendre azt a választ kapja, hogy ,a környezeti
károkkal kapcsolatban még nem áll rendelkezésre elegendő informá¬
ció". 2017-ben az Európai Parlament megelégelte a dolgot, és egy szo¬
katlanul kemény hangú állásfoglalásban mutatott rá, hogy végül is az
európai emberek egészségéről van szó, az ivóvizünkről, a földjeinkről
és erdeinkről meg arról a környezetről, amit a következő nemzedékekre
hagyunk.
Mit volt mit tenni, a Bizottság egy hangsúlyozottan a kormányzati
adatoktól független kutatást rendelt a Justice and Environment hálózat
jogászaitól arról, hogy ténylegesen mi folyik az egyes veszélyes hulla¬
dékkal szennyezett helyszíneken." Ebben a közelmúltban befejezett, 27
tagállamra szóló összehasonlító tanulmányban több mint száz nagyobb
szennyezési ügyre vonatkozó jogesetet dolgoztunk fel, és egyetlen egy¬
ben sem (0,00 %) talaltuk azt, hogy a szennyező feltisztította volna
a területet, vagy kifizette volna a költségeket. Ez azt jelenti, hogy az
irányelv központi eleme, a szennyező fizet elve nem érvényesül, viszont
az érintett iparágaknak lényegében egyáltalán nem kell azzal számolni¬
uk, hogy akár baleset, akár a rendes működés során a felszíni és felszín
alatti vizek, a talaj elszennyezésének, az élővilág károsításának a követ¬
kezményeit viselniük kell.