Page 112 [112]
IRODALOM — KULTÚRA
állapotba került, amelyen még a nagy háborúk, nagy forradalmakis alig egy pillanatra
változtathatnak valamit.?!
A modern nemzeti államok iparosodó társadalmainak azonban épp ez a céljuk:
a személyiségétől megfosztott, éretlen és az érésben szándékosan meggátolt,
eltompult, uniformizált, tudatlanul ténfergő, orientáció nélküli, testileg, szelle¬
mileg és lelkileg megnyomorított és kizsákmányolt, elbizonytalanított és a ha¬
talom által tetszőleges célokra könnyen felhasználható emberekből álló tömeg:
mert a modern kornak nincs szüksége kész és éretté vált, harmonikus személyi¬
ségekre, hanem csak a kor, , a közös leghasznosabb munka" céljaira idomított
lényekre, akiknek gépek módjára , az általános hasznosság üzemében kell dol¬
gozniuk".? Az általános és kortalan hatalmi retorika értelmében az eredeti
személyiség — mint az önző, hatalomra leselkedő lehetséges veszélyforrás — ellen
indított sikeres támadás érdekében az ifjúságnak ugyancsak a , modernizált" és
sobjektív" nevelés, illetve atudomány-üzem segítségével épp ennek ellenkezőjét
hazudják, hogy a tömeg csőcselék maradjon, és lehetőleg kényelmesen kezelhe¬
tő legyen.
Az iparhoz hasonlóan működik a tudomány is, és ennek következménye a
tudomány rabszolgasorba süllyesztése: ,,[...] ha az embereknek a tudomány¬
gyárban kell dolgozniuk, és ott kell hasznossá válniuk, még mielőtt beérhetnének,
rövid időn belül a tudomány ugyanúgy tönkremegy, mint e túl korán gyárban
dolgoztatott rabszolgák."? Így a tudósok középszerű ifjú generációját a gyár és
a munkapiac igényei szerint lángelméknek kiáltják ki, miközben a szuverén gé¬
niuszt mint felesleges lényt bélyegzik meg. A tudomány , feminizálásával" és
»infantilizalasaval” a csécselék részévé vált ifjú tudós , gyakorlati pesszimistaként"
működik: ,vagyis olyan emberként, akit a hanyatlás sejtelme vezérel, s aki ezál¬
tal az idegen javak, sőt a saját java iránt is közömbös és hanyag lesz [...] így
éreznek, és ironikus életet élnek."
Az irónia, vagyis egy historizáló és alkonyi hangulatú életre kényszerített,
reménytelenségre kárhoztatott szemlélet, amiért az ember , mit sem képes ifjú¬
sága reményeiből és erőiből a jövőbe átmenteni"? és a cinizmus, vagyis hogy
skorszerűen és tökéletesen aggálytalanul éljen", és személyiségét teljesen fel¬
oldja a vilagfolyamatban, uralja a modern embert — az ifjú nemzedéknek ez a
21 Nietzsche: A történelem hasznáról és káráról, 125.
2 Uo., 144.
23 Uo., 145-146.
24 Uo., 147.
25 Uo., 156.
26 To.
+ 110°