Page 113 [113]
NIETZSCHE ÉS A GLOBALIZÁCIÓ
son
reakciója néhány évtizeddel késdbb a fin de siécle dekadens életszemléletében és
a kultürpesszimista szellemi áramlatokban teljesedik ki.
Nietzsche jövölatomäsäban — a ciklikus történelmi fejlődéssel ellentétben,
ami épp az elkésett, elöregedett emberiség hanyatló korszakában van, és amit
Nietzsche szerint a történeti morfológia szellemében nem vált fel egészséges
ifjúság, mely ifjúságot csakis a nosce te ipsum, az öneszmélés és az önmegisme¬
rés gyógyíthat ki a modernség betegségéből — a jövő letéteményese és megmen¬
tője a kivételes óriás, a lángelme, ugyanis , az emberiség célja nem a végben
rejlik, hanem egyedül legkiválóbb példányaiban"." Nietzsche utópia-elképzelé¬
sében a nagy történelmi személyiségek újra a tömegek fölé fognak emelkedni, és
a történetfeletti szemlélet értelmében mintegy a magasabb és örök lét szilárd
hídját fogják képezni a történeti szemlélet állandó változásának viharosan sod¬
ródó áradata fölött.
Olyan kor lesz az, amelyben a világfolyamat vagy akár az emberiség-történet bármi¬
lyen konstrukciójától mindenki bölcsen megtartóztatja magát, amelyben egyáltalán
nem a tömegeket fogják már vizsgálni, hanem ismét az egyéneket, akik egyfajta hidat
alkotnak a keletkezés és alakulás /Werden] féktelen folyama felett. Ők pedig nem
valamiféle folyamat folytatói, hanem élik időtlen-egyidejű életüket, hála annak a tör¬
ténelemnek, amely egy ilyen együttműködést megenged; úgy élnek, mint a zsenik
köztársasága."
és teszik ezt a görög memento vivere szellemében, és látják, hogy
a kultúra még valami más is lehet, mint az élet dekorációja [...] mert minden díszítés
elrejti a díszítettet. Így tárja fel magát előtte a kultúra görög fogalma — szemben a
romaival -, a kultúrának mint üj es jobbitott phüszisznek a fogalma, belső és külső
nélkül, álca és konvenció nélkül, a kultúráé mint élet, gondolkodás, látszat és akarás
egyetmondásáé.??
Ez az igazi kultúrateremtő erő, mely képes az elmúltat és az idegent önmagából
átformálni és bekebelezni.
Míg a második korszerűtlen írásban a kiemelkedő történelmi személyiségek
az utópia messzeségében tűnnek fel, a Túl jón és rosszon (1886) 242. aforizmá¬
jában Nietzsche Európának ennél sokkal valóságosabb jövőképét mutatja fel.
Nietzsche ellenzi a 19. században kialakult és virágzó nemzetállamokat mint
27 Uo., 162.
28 Uo.
2% Uo., 177.
+ 111 +