Page 104 [104]
OCR
IRODALOM — KULTÚRA ur jelenti. A hozzä vezetö üt, amit Nietzsche a Zarathustra öta keres, azert problematikus, mert a régi torvénytablak és értékek megsemmisitöjenek a megsemmisítés után újra építkeznie kellene, vagyis egy dekonstruktív tevékenység után üjra konstruälnia kellene. Nietzschenek, az immoralistänak, aki ledöntött - vagy ledönteni vélt — minden bálványt, amelyben az emberiség hitt előtte, új morált — vagy immorált - kellett volna teremtenie. A Túl Jón és Gonoszon. Egy jövendő filozófia előjátéka (1886) című írásában Nietzsche az ösztönökből született, az Übermenschről szóló, jövőbeli látomásáról így ír: , Miután elvégeztem föladatom igenlő részét, a tagadó, a nemet cselekedő rész kerül sorra: az eddigi értékek átértékelése..."" A feladat igenlő része még a bravúros nyelvi leleménnyel megalkotott teremtő periódushoz tartozik, amelynek csúcsát Zarathustra tanítása képezi, aki az Übermensch hirdetője. A munka tagadó, nemet cselekvő és újat teremtő része szükségképpen csak terv, illetve fragmentum maradhat, a filozófus alkotásának töredékét képezheti, még akkor is, ha a Zarathustra után régebbi témák újbóli feldolgozásával az életmű kései, aforisztikus írásai (A morál genealógiája, 1887, A Wagner-ügy, 1888 és a Bálványok alkonya, 1889) újra megpróbálják megoldani ezt a lehetetlennek tűnő feladatot. Új értékeket létrehozni, vagyis teremteni — ehhez régieket kell először lerombolni: a feladatnak ezt a részét a filozófus Nietzsche megoldotta. Új értékeket azonban - a Zarathustra költői látomásán kívül — nem teremtett. Nietzsche önéletírásában, az Ecce homóban önmaga folyamatos túlszárnyalásával csak a megvetett, kigúnyolt és félreértett ember- és istenfiú, Dionüszosz helyét tudta elfoglalni, akit egy újembereszmény hirdetőjeként újra feláldoznak. Az új Dionüszosz, alias Friedrich Nietzsche, az ember, összeroppant az alatt a gigászi feladat alatt, melybe az életmű során fokozatosan egyre jobban belekényszerült, és amelynek a megoldása lehetetlennek bizonyult a számára. szóhasználat azonban nem véletlen; a nihilizmuson túllépő, evilági életet igenlő visszatérés , erősebb" a keresztény öröklétnél. Nietzsche stílusára egyébként is jellemző, hogy szándékosan használ skeresztény kifejezéseket" új kontextusban, ezzel poentírozva a két felfogás közötti különbséget. 8 Nietzsche: Ecce homo, 107. + 102
