Page 104 [104]
IRODALOM — KULTÚRA
ur
jelenti. A hozzä vezetö üt, amit Nietzsche a Zarathustra öta keres, azert prob¬
lematikus, mert a régi torvénytablak és értékek megsemmisitöjenek a megsem¬
misítés után újra építkeznie kellene, vagyis egy dekonstruktív tevékenység után
üjra konstruälnia kellene. Nietzschenek, az immoralistänak, aki ledöntött - vagy
ledönteni vélt — minden bálványt, amelyben az emberiség hitt előtte, új morált
— vagy immorált - kellett volna teremtenie.
A Túl Jón és Gonoszon. Egy jövendő filozófia előjátéka (1886) című írásában
Nietzsche az ösztönökből született, az Übermenschről szóló, jövőbeli látomásá¬
ról így ír: , Miután elvégeztem föladatom igenlő részét, a tagadó, a nemet csele¬
kedő rész kerül sorra: az eddigi értékek átértékelése..."" A feladat igenlő része
még a bravúros nyelvi leleménnyel megalkotott teremtő periódushoz tartozik,
amelynek csúcsát Zarathustra tanítása képezi, aki az Übermensch hirdetője.
A munka tagadó, nemet cselekvő és újat teremtő része szükségképpen csak terv,
illetve fragmentum maradhat, a filozófus alkotásának töredékét képezheti, még
akkor is, ha a Zarathustra után régebbi témák újbóli feldolgozásával az életmű
kései, aforisztikus írásai (A morál genealógiája, 1887, A Wagner-ügy, 1888 és a
Bálványok alkonya, 1889) újra megpróbálják megoldani ezt a lehetetlennek tűnő
feladatot.
Új értékeket létrehozni, vagyis teremteni — ehhez régieket kell először lerom¬
bolni: a feladatnak ezt a részét a filozófus Nietzsche megoldotta. Új értékeket
azonban - a Zarathustra költői látomásán kívül — nem teremtett.
Nietzsche önéletírásában, az Ecce homóban önmaga folyamatos túlszárnya¬
lásával csak a megvetett, kigúnyolt és félreértett ember- és istenfiú, Dionüszosz
helyét tudta elfoglalni, akit egy újembereszmény hirdetőjeként újra feláldoznak.
Az új Dionüszosz, alias Friedrich Nietzsche, az ember, összeroppant az alatt a
gigászi feladat alatt, melybe az életmű során fokozatosan egyre jobban belekény¬
szerült, és amelynek a megoldása lehetetlennek bizonyult a számára.
szóhasználat azonban nem véletlen; a nihilizmuson túllépő, evilági életet igenlő visszatérés , erő¬
sebb" a keresztény öröklétnél. Nietzsche stílusára egyébként is jellemző, hogy szándékosan használ
skeresztény kifejezéseket" új kontextusban, ezzel poentírozva a két felfogás közötti különbséget.
8 Nietzsche: Ecce homo, 107.
+ 102