Page 31 [31]
JOHANN WOLFGANG VON GOETHE: AZ IFJU WERTHER SZENVEDESEI
Művészként nem sikerül megvalósítania ezt az eszményt. Mindaddig, amíg a
wahlheimi kényszerpihenő alatt átmenetileg éppen beletörődik földi léte korlá¬
taiba, és zsánerképet készítve véli megörökíteni Wahlheim idilli világát, miköz¬
ben érzelmei azonnal lázadozni kezdenek ez ellen, mivelhogy eltökéli, ettől
fogva nem törődik a szabályokkal, és kizárólag a természetre hagyatkozva rajzol,
mindaddig tehát elégedett lehet művészi teljesítményével. Amint azonban Lotte
képmását kívánja megfesteni, be kell vallania, hogy háromszori próbálkozása
ellenére csődöt mondott (sich prostituieren), és kénytelen megelégedni a szeretett
nő árnyképével.
WERTHER MINT MŰVÉSZ
Az előző megállapításhoz vizsgáljuk meg az 1771. május 26-i levél szerkezetét,
melyben Werther lelkesen tudósít rajzművészi tevékenységéről. Az ezt megelőző,
május 22-i levél a már idézett mondattal zárul: , És aztán bármilyen korlátok
közt él, mindig ott érzi szívében a szabadság édes érzését és azt, hogy elhagyhat¬
ja ezt a börtönt, amikor akarja." Néhány nappal a május 26-i levél előtt Werther
még a szabadság után vágyakozik, és irigyli a tudatlan és boldog teremtményeket.
Annál meglepőbb elégedettsége a szerény viszonyokkal, ami az első pillanatban
mintha uralná e levél hangulatát. Boldogságát az igazolja, hogy először Wahlheimról
ír, miután felfedezi ezt a szinte szentségként imádott meghitt helyet — méghoz¬
zá meglehetősen aprólékosan, használván a szentimentalizmus egyik kedvelt
képi motívumát, a kicsinyítő képzővel ellátott Hüttchen (kunyhócska) kifejezést,
ami az idill, a biztonság és a természetes élet képzetét kelti. Az előző levél záró¬
mondatával szembenálló ellentétet és Werther szélsőségesen váltakozó lelkiál¬
lapotát még inkább hangsúlyozza, hogy Werther a levél elején a korlátozott élet
(Einschránkung) iránt táplált, állítólag régi és megszokott vonzódását ecseteli.
Rajong az egyszerü kis zugert es a kis terert (Plätzchen), es a hely leiräsänäl ki¬
emeli a békés bezártságot, a teret ugyanis parasztházak, csűrök és egy templom
zárja közre (eingeschlossen). Felsorolja a békés-korlátolt élet kellékeit is, a kis
asztalt (Tischchen), a kávét és Homéroszát. Werther megörökíti az idillikus kis
helyet, és rajzán is láthatóak azok a tárgyak és kellékek, melyek a korábban még
börtönnek nevezett korlátozott életet magasztalják: egy , sövény", "? néhány tört
kocsikerék, ami a menekülés, az utazás pillanatnyi lehetetlenségére hívja fel a
figyelmet. Miután Werther elkészítette a ,jól megszerkesztett, nagyon érdekes
rajzot", 9 megállapítja, hogy ettől fogva művészként kizárólag a természethez
58 Uo., 16.
59 A német szövegben a Zaun szerepel, ami kerítést jelent, és határozottabban utal a bezärtsägra.
60 Goethe: Werther szerelme és halála, 17.
+ 29 +