Page 30 [30]
IRODALOM — KULTÚRA
Már neve, a német wert (értékes) melléknév középfokú alakja is erre utal.?
A regényhős werter, tehát , értékesebb" másoknál, de képtelen a szuperlatívusz
wertest, a legfőbb Lény, a teremtő és végtelen Lény fokát elérni, még akkor sem,
ha a regény elején elkeseredésében, amiért látja , a korlátokat, melyek az ember
tevékeny és kutató erőit bilincsbe verik", ? eleinte azzal a híres mondattal vigasz¬
talja magát, hogy , [vlisszatérek saját magamba, és egy világot találok!" A gon¬
dolat folytatásáról azonban nemigen vesz tudomást a recepció, ami pedig ép¬
penséggel a belső világteremtő erőnek pusztán csak vágyjellegét hangsúlyozza:
s Megint inkább csak sejtelemben és homályos vágyban, nem pedig az eleven erő
biztos rajzában.""? Ráadásul éppen ennek a levélnek a végén nyugtázza hősünk,
hogy , elhagyhatja ezt a börtönt, amikor akarja". A deutsche Innerlichkeit gon¬
dolatát felidézve Werther a reményteli múlt és a reményét vesztett jelen szem¬
beállítása kapcsán a természet különös metamorfózisa miatt kesereg, mely
természet bensőséges, szent élete egykoron feltárult előtte, ám mostanra , egy
örökké nyitott sír szakadékává változik előttem"."" Werther azonban a múltra
visszatekintve arra vágyik, hogy egyesülhessen az Örök-Teremtővel, hogy része¬
sévé válhasson a teremtésnek:
Ó, akkoriban hányszor vágytam a fölöttem elhúzó darvak szárnyával egy mérhetetlen
tenger partjaihoz, hogy a végtelen habzó serlegéből igyam az életnek azt a túláradó
gyönyörűségét, és hogy, csak egy pillanatra is, hadd érezzem keblem korlátokba zárt
erejében egyetlen cseppjét ama Lény üdvösségének, aki magában és a maga erejével
mindeneket létrehoz."
52 A név jelentőségére és jelentésére Bernáth Árpád hívta fel a figyelmet. Vö. Bernáth Árpád: Johann
Wolfgang Goethe: Werther szerelme és halála, in Huszonöt fontos német regény, Budapest,
Maecenas-Lord, 1996, 5—15.
53 Goethe: Werther szerelme és halála, 15.
54 Uo.
55 Itt szeretném felhívni a figyelmet Hans Robert Jauß tanulmänyära: Rousseau »Nouvelle Heloise«
und Goethes »Werther« im Horizontwandel zwischen französischer Aufklärung und deutschem
Idealismus, in Hans Robert Jauß: Ästhetische Erfahrung und literarische Hermeneutik, Frank¬
furt am Main, Suhrkamp, 1982, 585-653. Jauß mäs szempontböl vizsgälja a regényt, és csak az
első mondatot idézi a horizontvältozäs szemléltetésére: ,[a horizontvältäs] a Sturm und Drang
tärsadalomkritikai rousseau-izmusänak az önérzet bensőségességébe vezető utat jelölte ki, mely¬
ből újfent érzékeny lelkek új közösségének kellett kialakulnia.” („[...] der [der Horizontwandel]
dem gesellschaftskritischen Rousseauismus des Sturm und Drang den Weg des Rückzugs in die
Innerlichkeit des Selbstgefühls wies, aus der sich wiederum eine neue Gemeinschaft empfindsamer
Seelen bilden sollte”) (621.) Jaußnak minden bizonnyal igaza van, mindazonältal nem idézi to¬
vább Werther szavait, amelyek épp arra utalnak, hogy a regényben az érzékeny lelkeknek ezen
új közössége nem valósítható meg.
56 Goethe: Werther szerelme és halála, 57.
57 Uo., 56—57.
+ 28 e