Page 32 [32]
IRODALOM — KULTÚRA
igazodik, mert: , Csak a természet gazdagsága végtelen, csak ő képzi a nagy mű¬
vészt." Mintha megfeledkezne arról, hogy a természet meglehetősen ellentétes
alakokban tűnik fel számára, és ezúttal a nyiladozó tavasz szelíd, háziasított,
megművelt, denaturált természetét dicséri. Majd ezután különös megjegyzés
következik, ami ellentmond a korlátozott élet iránti csöndes rajongásnak. Werther
kerülni óhajt minden szabályt, mert: , A szabály csak korlätoz /schränkt ein],
lenyesi a buja kacsokat stb."? És ekkor szinte észrevétlenül, keserűen panaszkod¬
ni kezd, amiért oly ritkán tör elő a zseni folyama, és ezt az igaz szerelem példá¬
zatával szemlélteti, ami felemészti a szerető minden erejét, aki mindenestől át¬
adja magát a szerelemnek -— ellentétben a polgári és szabályozott, vagyis
korlátozott szerelemmel. A levél szerkezete jól mutatja a nyugalom és nyugha¬
tatlanság, a börtönlétbe való belenyugvás és az abból való kitörni vágyás és a
végtelen, korlátlan szabadság utáni sóvárgás közötti ingamozgást. Amikor Werther
szemlátomást elégedett ezzel az egyszerű életformával, magára kényszeríti azt,
már lázad is ellene, még ha nem is mindig tudatosan, mint inkább ösztönösen
érzelmei indíttatására.
Werther művészvoltát tekintve alapvetően kétféle felfogás uralkodik. Az egyik
szerint Werther levelei értékes műalkotások, írójuk tehát művész. Hermann
August Korff szerint Werther nemcsak Lotte, hanem az egész világ iránt táplált
szerelmében csalódik, és ez a kiábrándulási folyamat a ,,fausti-wertheri ember
jellegzetes sorsa".? A lélek boldogtalan szerelme a világ iránt Werther sorsában,
azaz a művész lelkében tükröződik a leginkább. Korff szerint Werther nemcsak
festőként művész, hanem mint levélíró, tehát mint költő is. Friedrich Gundolf
véleménye szerint a levélforma vegyes műfaj, a lírai elbeszélés legmegfelelőbb ki¬
fejezője. Szerinte a levelek címzettje — akinek csak közvetve ismerhetjük meg va¬
lamelyest a szándékát Werther leveleiből — részben a levelek szerzője, akit Gundolf
magával Goethével azonosít." Ezzel a szerző (Goethe) reális, életrajzi elemeit
4 Uo.
62 Uo.
V6. Hermann August Korff: Geist der Goethezeit. Versuch einer ideellen Entwicklung der klassisch¬
romantischen Literaturgeschichte, Leipzig, Koehler, 1954, 301.
A levelek címzettje, Werther barátja egy bizonyos Wilhelm, akiről nem tudhatunk meg semmit.
Vajon miért épp Wilhelmnek hívják a , néma" barátot? Goethe 1771 őszén Salzmann Deutsche
64
Gesellschaftjában akarta felolvasni Shakespeare-beszédét, melyet végül az atyai házban adott
elő Frankfurtban, ez év október 14-én, Wilhelm protestáns névnapján. Ebben a rövid beszédben
Shakespeare-t a francia klasszicistákkal szemben, akik csak majmolják a nagy görögöket, és szigorú,
életidegen szabályokhoz ragaszkodnak, az angol drcrámaírót második teremtőként dicsőíti, aki
önnön - a Természet - szabályai szerint alkot. , Shakespeare színháza szép ritkaságokat mutató
nézőszekrény, melyben a világ története szemünk előtt az idő láthatatlan fonalán örvénylik tova.
Elképzelései a közönséges stílus értelmében nem elképzelések, ám darabjai kivétel nélkül a tit¬
kos pont körül forognak (melyet még egyetlen filozófus sem látott és határozott meg), melyben
+ 30 °