Page 27 [27]
JOHANN WOLFGANG VON GOETHE: AZ IFJU WERTHER SZENVEDESEI
epekedik — ugyanúgy, miként az első könyv elején Werther beteg és lázas gyer¬
meki szívére üdítő és gyógyító írt keres Wahlheimban. A lechzen (epekedik)
német ige eredetileg azt jelenti: ,kiszárad" (austrocknen) és ,szomjúhozik"
(dürsten), és heves vágyat fejez ki valami után, ami szükséges az életben mara¬
dáshoz - többnyire víz vagy egyéb hűsítőszer után."
Az idézett szövegrész logikusan folytatódik, de a folytatás szöges ellentétben
áll az idézettel: , A legnyugtalanabb csavargó is így vágyik végül vissza a hazá¬
jába, és kunyhójában, hitvese kebelén, gyermekei körében, az ő életük fenntar¬
tásának munkájában találja meg azt a gyönyört, amelyet a nagyvilágban hiába
keresett." A különbség egy csavargó és Werther között csupán annyi, hogy
Werther a házi nyugalom gyönyörét soha nem találhatja meg, illetve vágyako¬
zásként fogja előrevetíteni a halál utáni létbe.
Ugyancsak erre a wertheri gondolatra utal Lotténak korábban már idézett
megjegyzése: , Attól tartok, a lehetetlenség fűti annyira a vágyát, a lehetetlenség,
hogy a magáévá tegyen." Werthert a lelki szeme előtt lebegő, mindenkori cél csak
addig izgatja, amíg el nem éri, amíg nem , birtokolja" azt. A mindenkori jelen (a
most, a lehetséges megvalósulásának, a távoli cél elérésének) pillanatában a múlt
egykori jelenként tűnik fel, ami az akkor még beteljesülő jövő reményével (de¬
rengő egész, lehetséges) kecsegtetett, de utólag minduntalan sikertelennek bi¬
zonyul:
Ott álltam a hárs alatt, mely egykor, gyermekkoromban, célja és határa volt sétáimnak.
Milyen változás! Akkor boldog tudatlanságban kivágyódtam az ismeretlen világba,
ahol annyi táplálékot, annyi élvezetet reméltem szívem számára, amennyi betöltheti
és kielégítheti sóváran röpülő lelkemet. Most visszatérek a nagyvilágból — ó, barátom,
hány füstbe ment reménnyel, hány romba dőlt tervvel!"
— így kiált fel Werther szülővárosába érkezvén. A reményteli jövendő mindig
kiábrándító jelenné lesz, és ez a jelenben meghiúsulttá vált tervek fájdalmas
emlékképeként gyötri a hőst. Werther a mű elején kijelenti, hogy megszabadul
múltjától: , fogom élvezni a jelent, és ami elmúlt, legyen számomra elmúlt",
csakhogy képtelen erre, és az üdvösséggel kecsegtető, jövőbe vetett hittel mind¬
untalan a még ifjabb vagy a gyermek Werther jelenkorához tér vissza, hogy
életerőt merítsen belőle. Werther , utazása" azonban paradox módon mindig a
múltba irányuló menekülés, bár ő azt képzeli, hogy előre halad. Minél többször
megismétlődik a múlt, a jelen és a jövendő körforgása — amely alapvetően bármely
13 Vö. a Duden ,lechzen" szócikkével.
44 Goethe: Werther szerelme és halála, 32.
45 Uo., 79.