Page 26 [26]
IRODALOM — KULTÚRA
Ezek a sorok a levél közepe táján találhatók, és általánosítható képet adnak az
egész mű alapvető problémájáról, ami a nyugalom és nyugtalanság, lehetséges
és megvalósult, tehát levés (Werden) és lét (Sein) dialektikus ingamozgásában
tematizálódik. A levél a személyes egyes szám első személyt variálja a , csavargó"
általánosító egyes szám harmadik személyével vagy a többes szám első szemé¬
lyével, ami egy konkrét helyzetet általánosít. Werther a wahlheimi dombról a
szép völgy, az erdő, a hegycsúcs, az egymásba fonódó dombok és meghitt völgyek
után vágyódik, majd miután kielégíti vágyát, csalódottan nyugtázza, hogy nem
találta meg, amit keresett. A , mi", többes szám első személyűre váltott, az álta¬
lánosabb szemlélő alany konkrét lokális tárgyát temporálisra váltja át. Ezzel utal
Werther személyes sorsára, valamint az élethez való viszonyának problematikus
voltára. A távolság, akárcsak a jövő a szemlélődőnek , derengő egészként" jelenik
meg. A derengő (dümmernd) jelző küszöböt, átmenetet jelent, ami mind a fény,
mind pedig a sötétség kezdetét jelölheti — mindenesetre a lehetségesre utal. Míg
az első könyv végén az első bücsujelenetben a „derenges” (Dämmerung) kontex¬
tuális helyzete miatt, vagyis a naplemente és a holdfelkelte közötti küszöbálla¬
potban egyértelműen a sötétség beálltát jelenti, itt, mint az , egész" jelzője, po¬
zitív megvalósulást sejtet. Az ,egész" ugyanis az osztatlan, teljes, tökéletes
egységre utal, illetve azt a lehetőséget és reményt fejezi ki, hogy ez az osztatlan
egy el is érhető. A következő, június 29-i levélben Werther „az Emberek Tanitö¬
jára" hivatkozva vallomást tesz a gyermekek iránt érzett szeretetéről, akik még
romlatlanok és , egészek". A célként lebegő, szemlélt tárgynak — mint , derengő
egészként" feltűnő , távolságnak? és , jövőnek", az , Ottnak" — a , nyugszik?" állít¬
mány a lét statikus, csendes, mozdulatlan jelentésmozzanatát kölcsönzi. Ezzel
szemben a szemlélő és vágyakozó szubjektumhoz rendelt mondatrészek igen
feszült dinamizmust fejeznek ki. A ,szem" mint közvetlen, külső érzékelő szerv
kapcsolatot teremt a , lélekkel", illetve ezen keresztül az ,érzelmekkel", egy
egyetlen [...] érzés minden gyönyörével". Az ,,elmosddik” (verschwimmt), ,oda¬
adni", , telítődni", ,odasietni" állítmányok a tárgy utáni féktelen vágyakozást
fejezik ki, továbbá, hogy egész lénye feloldódjék benne, és eggyé váljon , a deren¬
gő egésszel". Az ,oda" igekötő fokozza a mozgási kényszert, az , el" és a , ki" pedig
az egyesülés vágyát hangsúlyozza. A lehetséges megvalósulásának pillanatában
azonban a remélt beteljesülés és kielégülés helyett lesújtó csalódás követke¬
zik, amit az , És jaj" fejez ki az idezett elsö mondat „Ö” felkiältäsäval szemben.
A többes szám első személyű alany ekkor visszazuhan egy olyan állapotba, ami
még inkább kétségbeejtő, mint a szemlélődés és elmélkedés előtti állapot, amit
a „szegenysegünkben”, „korlätaink”, illetve a ,benne vagyunk" (stehen) fejez ki.
A beteljesületlen vágyakozás miatt kielégítetlen lélek végsőkig fokozott, forró
állapotában ,enyhülésért", vagyis valamiféle felüdülést nyújtó hűsítő szerért
s 24 ¢