Page 28 [28]
IRODALOM — KULTÚRA
pillanatban felidézhető volna, amelyet azonban Werther csak igen különböző és
szélsőséges érzelmi állapotban és a mű meghatározott, döntő jelentőségű helye¬
in eszlel —, annál kevesebb reménye marad, és annál elkeseredettebbé válik;
halálos betegsége fokozatosan elhatalmasodik rajta. A mindenkori jelenben
egyre bizonyosabbá válik számára a bukás. Ebben a folyamatban végül az osz¬
tatlan Egészbe vetett hite és minden reménye kétségbeesésbe csap át, amelyet
paradox módon egy, a halál utáni transzendenciába mint végső célba vetett
hittel tölt meg.
Ebben az időperspektívában kétféle szféra létezik: az élet — az idő és a tér
szűkös határai közé bezárt földi lét (Dasein) —, melyet a kettes szám képvisel, és
a tiszta lét (Sein), a korlátlan, örökös, végtelen Egész, melyet az egyes szám fejez
ki. Werther az életet alapvetően bezártságként (Einschránkung) éli meg, ugyan¬
annak örök visszatéréseként. Werther a második részben elhalt Hans anyját naiv
teremtmenykent csodälja, „aki boldog nyugalomban rója léte szűk körét".""
A körmetafora még két helyen fordul elő a műben: Werther Alberttel folytatott
meddő vitájában a zseni és az átlagos képességű ember különbségéről, illetve az
öngyilkosságról. Werther az önmagát vízbe fojtó lány példázatával akarja meg¬
értetni Alberttel az öngyilkosság létjogosultságát, annak az elhagyott lánynak
tragikus történetével, aki , házi tennivalóknak, meghatározott heti munkának
szűk körében nőtt fel"," és akit csak az abszolút szerelem ragadhatott volna ki
az élet körforgásából. Werther növekvő kétségbeesésében a természetben mun¬
kálkodó erőket egy ellentétes kölcsönhatásra épülő körként írja le: ,nem látok
semmi mást, csak egy örökké faló, örökké kérődző szörnyeteget". Az életre
azonban a vándorlás, a bolyongás éppannyira jellemző, mint a bezártság vagy a
körforgás: , Persze, hogy csak vándor vagyok, zarándok e földön! Ti talán többek
vagytok?"
A földi lét körforgásában Werther számára alapvetően kétfajta élet, illetve
életérzés létezik: a naiv, öntudatlan (unbewuj$t), boldog gyermeki állapot, amely
lehetőségként jelenik meg az Egésznek, a beteljesülésnek az elérésére, illetve a
természettel hadilábon álló, civilizált, kizárólag az észre hallgató, művelt, pon¬
tosabban , félreművelt" (verbildet) városi, avagy udvari ember mint félresikerült
megvalósulás. Az első életfajtát az érzelmek határtalan birodalma, a másodikat
az ész korlátozott és korlátolt világa jellemzi. Az első élettípus a múltra és a je¬
lenre vonatkoztatva is felidéződik. A múltban a Biblia és Homérosz patriarchá¬
lis eszménye (, Látod, barátom, ilyen korlátozottak és ilyen boldogok voltak
416 TJo., 19.
47 Uo., 53.
48 Uo., 57.
# Uo., 80.
+ 926 +