Page 115 [115]
Az ember és a normák
Szent Tamás társadalomképének alapjánál az igazságos elosztást találjuk,
egyfajta ,középmérték" szerint. Az igazságosság az a társadalomszervező erő,
amelyik a közjogi és a magánjogi viszonyokat összekapcsolja. A társadalom
igazságossága az egyéni jólétet is szolgálja. A részleges igazságok szoros kap¬
csolatban állnak egymással és a törvényes igazságossággal egyaránt.
, Ezenkívül, az osztó igazságossághoz sa pénznek, a tisztségeknek és minden
egyébnek az elosztása tartozik, ami csak elosztható azok között, akik egy kö¬
zösséghez tartoznakc, ahogy a Filozófus mondja (Ethic. V.) [5. fej.]. Ezeknek
a személyek között kölcsönös cseréje is van, ami a kölcsönös igazságossághoz
tartozik. Tehát nem különbözik az osztó és a kölcsönös igazságosság anyaga."
Felvetődik a kérdés: értelmezhető-e még a modern társadalomban az igazsá¬
gosság objektív fogalma? Már maga Platón is felhívja arra a figyelmet, hogy
az igazságosságot lehet rosszul is definiálni. Például ha azt gondoljuk, az
igazságosság csak ránk vonatkozik, másokra viszont nem kell alkalmaznunk,
azaz a barátnak segítsünk, de az ellenségnek ártsunk. Márpedig aki igazságos,
az nem árthat senkinek. Ugyanígy nem tekinthetjük igazságosnak azt sem,
ami egyszerűen csak hasznos vagy az erősebbnek előnyös.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy egyáltalán ne lenne igazságosság.
Napjaink gondolkodása mégis inkább a Platón által tévútként jellemzett
igazságosságfogalmakból indul ki. Igazságos az, ami nekem jó. Igazságos az,
ami hasznos. Vagy még egyszerűbb kijelenteni: nincs igazság és igazságosság
sem — beleesve Nietzsche hibájába és abba a hatalmat mint mércét meg¬
határozó hibába, amelyet a bölcsességi irodalom a Bibliában már Krisztus
születése előtt legalább száz évvel megfogalmazott."
Ha viszont elfogadjuk, hogy nincs igazságosság (igazság), hogyan mű¬
ködhet a társadalom? Erre a kérdésre a választ a Niklas Luhmann által kép¬
viselt, a következőkben bemutatásra kerülő funkcionalizmus elmélete adja
meg legvilágosabban. Más kérdés, hogy ez a világos válasz valóban olyan
társadalmat ír-e le, amelyik a fenntartható emberi életre alkalmas? Luhmann
szerint a társadalmi alrendszerek saját szabályaik mentén (binárisan kódol¬
tan), önmagukban, zártan működnek. A társadalom a funkcióinak összessé¬
ge. Az emberek közössége az egyének által ellátott szerepek összessége. Az
egyén — egyénként —- legfeljebb önmagának lehet fontos, az igazán lényeges
a társadalmi alrendszerben betöltött funkciója. A hivatal, a szerep, a funkció
megelőzi az egyént. Amit , önmegvalósításnak" hívunk, az nem más, mint
bizonyos kapcsolatokért, funkciókért, karrierért vívott harc, amelyben az
egyén a többiek számára csak a szerepe és kapcsolódása miatt lehet lényeges.
2 Aguinói Szent Tamás: i. m. II-II, g. LXI, 4.
35 Számunkra a hatalom legyen az igazságosság mércéje, mert a gyenge nem ér semmit."
Bölcs 2,11.
113