Oldal 158 [158]
156 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE
télen szöktek, ők sílécen, mi gyalog. Nyáron hová tudnál szökni, mindenfele
víz van. Csak télen szöktek."
A szökéseknek megvoltak a maguk veszélyei, hiszen ha lebuktak, gyakran
szigorú retorziókra számíthattak. Emellett magának az útnak is megvoltak
a vámszedői. Több helyi család, aki a szökés útvonala mellett lakott — a
településeket, vadászházakat nem lehetett elkerülni, hiszen az út mellett
időnként meg kellett szállniuk —, arra szakosodott, hogy megsarcolja, eset¬
leg félrevezesse, elárulja a szökésben lévő kitelepítetteket. A leghírhedtebb
egy hajdani , fehér" tiszt családja volt, akik magányos házukban éppen az
út mellett laktak. Ez a Vlaszov család a lebukásáig — az egyik lánya adta fel
az édesapját — több tucat szökevényt gyilkolt meg brutálisan rejtegetett va¬
gyontárgyaikért. Történetükről, kegyetlenségükről, a feltárt tömegsírokról
horrorisztikus részleteket mesélnek a mai napig."
397 VIlaszov, akit mindig csak így emlegetnek, keresztnév nélkül, a kitelepítések leghírhedteb
alakja volt, akinek emléke a legdurvább parancsnokokét is elhalványítja. Előtörténetéről
csak annyit tudni, hogy Kolcsak seregében szolgált, mint katonatiszt, és emiatt el kellett
vonulnia az emberektől. Családjával lakott, feleségével, fiaival, menyeivel és lányaival.
Leggyakrabban egy lányról és két fiúról emlékeznek meg, de gyakran több lánytestvért
emlegetnek. Törvényen kívülisége szimbólumaként emlegetik törvénytelen, vérfertőző
családjukat: van, aki szerint VIaszov az unokahúgával élt együtt, egyik fia pedig a saját
nagyanyjával. Lányait sem engedte férjhez menni, otthon tartotta őket. A Vaszjugán
felső folyása mellett éltek egy magányos házban Majszk és Uval falvak között. Háza a
környéken futó egyetlen út mellett állt. Kikerülni nem lehetett, mert nehezen járható
mocsár vette körül. Éppen ez a földrajzi helyzet volt az, amit kihasznált. Minden utas
elhaladt mellette, ő pedig arra rendezkedett be, hogy éjszakára befogadja őket, pénzért.
Postások, utazók, fuvarosok jártak arrafelé, akik a ház alsó szintjén húzódhattak meg,
illetve rendszeresen befűtöttek nekik a fürdőházban is.
A Vlaszov számára legérdekesebb utasok azonban a menekültek voltak, akik az Omszki
megye felé tartottak. Nekik szintén meg kellett szállniuk egy éjszakára a házban. Őket
is rávette a fürdésre, és amíg bent voltak a fürdőház izzasztókamrájában, addig áttúrta
táskáikat és ruhájukat, hogy valahol eltéve, esetleg a zsákjukba vagy a ruhájuk korcába
bevarrva van-e bármilyen értékük. Este megpróbálta kifaggatni őket. Másnap , útnak
indították őket az egyetlen lehetséges úton, ahol már várták és megölték őket, és mindent
elvettek tőlük. És ha nem volt semmijük, akkor egy olyan úton indították el őket, ami
nem vezetett sehova. Ezek az emberek nem kellettek senkinek." A gyilkosságokban a fiai
is részt vállaltak. A mai napig nem tudni, hány embert ölt meg pontosan, de negyven
fölötti számot szoktak emlegetni.
Életének legismertebb motívuma az, amikor a legkisebb — az egyetlen, máskor a nevelt
- lánya összebarátkozott egy náluk lakó kislánnyal, aki az anyjával együtt menekült.
A gyakran zsidóként emlegetett kislány beteg lett, ezért napokig ott kellett maradniuk,
ezalatt alakult ki köztük barátság. Hiába kérte a lány, hogy őket ne ölje meg, az apa nem
kegyelmezett. A lánya ezért megszökött éjszaka, és bemenekült az őt reggel üldözni induló
apja elől Novüj Vaszjugánba, az akkori járásközpontba — másnál Igolba -, és feladta őt.
A rendőrség kiszállt hozzájuk, elfogta őket, és ki is végezték a férfiakat. A datálás nem
egyértelmű: 1937-ben vagy még inkább 1942-ben történt mindez. , Hogy hallottam-e?
Még láttam is. Amikor behozták őket, a két fiút és az apját. Meghozták őket egy hajón,
és elvitték a rendőrségre. Én láttam ezeket az embereket." A feljelentés indoka más visz¬
szaemlékezésekben az, hogy a lány meghasonlott az apja bűneivel, vagy éppen az, hogy