Oldal 157 [157]
A KITELEPÍTETTEK FOLYÓJA ? 155
as években egy ottani férfi, Fjodor Mefodijevics Alekszejev vált a Vaszju¬
gán-mente legbefolyásosabb, legfontosabb kereskedőjévé, amit elsősorban
annak köszönhetett, hogy a téli utakat megerősítette, kiszélesítette és nagy
lovaskaravänok számára is járhatóvá tette.?? Alekszejev eluralta a Vaszjugán
kereskedelmét, de nem került monopolhelyzetbe, hiszen a másik irányból,
Kargaszokból és Narümból is látogatták kereskedők a folyót, de a tarai pa¬
rasztok is aktívak maradtak. Ez az aktivitás és a taraiak túlsúlya a vaszjugáni
kereskedelemben azzal magyarázható, hogy bár a prémnek mindenhol jó
ára volt, a Vaszjugánban halászható, értéktelenebb halállomány nem ve¬
télkedhetett a nemes obi halakkal az Ob felől érkező kereskedők számára,
így ők a halkereskedelemben nem is láttak fantáziát. Alekszejev mindezek
ellenére erősen megvetette a lábát, hiszen Ajpolovóban és a mai Szrédnyij
Vaszjugánban is volt háza és alkalmazottja, míg a folyó torkolata melletti
Juginöban - ma Sztärojugino - háza és raktára is. Alekszejev családja feltű¬
nik Pápai Károly fényképein is, aki Ajpolovóban lefényképezte Alekszejev
egyik unokáját."
Ezeket az utakat az , osztjákok" is jól ismerték, akik maguk is használták
őket kereskedelmi utak céljából, sőt esetenként az ottani gyógyítók tudását
is igénybe vették ugyanezeken az ösvényeken.?5 Ezek után nem meglepő,
hogy helyismeretüket kihasználva igen gyakran a szökevények vezetöiül is
elszegődtek.
Annak ellenére, hogy a szovjethatalom mindent megtett a szökések lehe¬
tetlenné tétele érdekében, rengetegen próbáltak meg hazaszökni. Nemcsak
a szigorú helyhez kötöttség szólt a szökések ellen, hanem ráadásul még az
odavezető hajóúton is folyamatosan meg akarták téveszteni őket: , Vittek,
vittek, nappal vittek, éjszaka meg visszafele vittek, hogy az emberek ne tudják
az utat, ne tudjanak elszökni. De az emberek nem hülyék, mindennek ellenére
megtalálták a helyet, mindennek ellenére elszöktek. »Tajga«°” vasütaällomasig
pedig az osztjákok kalauzolták őket. Jó emberek azok. Mentek a szökevények,
az osztjákok síléceken elöl, a mieink gyalogosan. sTajgas vasútállomásig
elkísérték őket, odavezették, aztán mondták, most már menjetek, innentől
a sztyeppék kezdődnek, mi már nem fogunk tovább vezetni titeket... Csak
393 Erről lásd: Grigorovszkij 1884: 56—57.
394 A fénykép megtalálható a Néprajzi Múzeum Adattárában, f2172 szám alatt.
3% Orlova 1926: 80.
396 Feltehetően az Omszki megye Znamenszkiji járásában levő, mára kihalt Tajga faluról
lehet szó, amelytől nem messze, az Irtis túloldalán vasútvonal húzódott. A település a
mocsáron át könnyen megközelíthető a Vaszjugán bal oldali mellékfolyói, a Csertala és
a Jagil Jah mentén. A település Tarától, a másik szökési célponttól északra található.
Kevésbé valószínű, hogy a Kemerovói megye területén fekvő Tajga városáról beszéltek
volna, amely ugyan a Nyugat-Szibériai Vasútvonal mentén helyezkedik el, de a Vaszju¬
gántól gyalog szinte elérhetetlen távolságra van, déli irányban. Az odavezető út ráadásul
helyi viszonylatban sűrűn lakott területeken is átvezet.