Oldal 158 [158]
OCR
156 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE télen szöktek, ők sílécen, mi gyalog. Nyáron hová tudnál szökni, mindenfele víz van. Csak télen szöktek." A szökéseknek megvoltak a maguk veszélyei, hiszen ha lebuktak, gyakran szigorú retorziókra számíthattak. Emellett magának az útnak is megvoltak a vámszedői. Több helyi család, aki a szökés útvonala mellett lakott — a településeket, vadászházakat nem lehetett elkerülni, hiszen az út mellett időnként meg kellett szállniuk —, arra szakosodott, hogy megsarcolja, esetleg félrevezesse, elárulja a szökésben lévő kitelepítetteket. A leghírhedtebb egy hajdani , fehér" tiszt családja volt, akik magányos házukban éppen az út mellett laktak. Ez a Vlaszov család a lebukásáig — az egyik lánya adta fel az édesapját — több tucat szökevényt gyilkolt meg brutálisan rejtegetett vagyontárgyaikért. Történetükről, kegyetlenségükről, a feltárt tömegsírokról horrorisztikus részleteket mesélnek a mai napig." 397 VIlaszov, akit mindig csak így emlegetnek, keresztnév nélkül, a kitelepítések leghírhedteb alakja volt, akinek emléke a legdurvább parancsnokokét is elhalványítja. Előtörténetéről csak annyit tudni, hogy Kolcsak seregében szolgált, mint katonatiszt, és emiatt el kellett vonulnia az emberektől. Családjával lakott, feleségével, fiaival, menyeivel és lányaival. Leggyakrabban egy lányról és két fiúról emlékeznek meg, de gyakran több lánytestvért emlegetnek. Törvényen kívülisége szimbólumaként emlegetik törvénytelen, vérfertőző családjukat: van, aki szerint VIaszov az unokahúgával élt együtt, egyik fia pedig a saját nagyanyjával. Lányait sem engedte férjhez menni, otthon tartotta őket. A Vaszjugán felső folyása mellett éltek egy magányos házban Majszk és Uval falvak között. Háza a környéken futó egyetlen út mellett állt. Kikerülni nem lehetett, mert nehezen járható mocsár vette körül. Éppen ez a földrajzi helyzet volt az, amit kihasznált. Minden utas elhaladt mellette, ő pedig arra rendezkedett be, hogy éjszakára befogadja őket, pénzért. Postások, utazók, fuvarosok jártak arrafelé, akik a ház alsó szintjén húzódhattak meg, illetve rendszeresen befűtöttek nekik a fürdőházban is. A Vlaszov számára legérdekesebb utasok azonban a menekültek voltak, akik az Omszki megye felé tartottak. Nekik szintén meg kellett szállniuk egy éjszakára a házban. Őket is rávette a fürdésre, és amíg bent voltak a fürdőház izzasztókamrájában, addig áttúrta táskáikat és ruhájukat, hogy valahol eltéve, esetleg a zsákjukba vagy a ruhájuk korcába bevarrva van-e bármilyen értékük. Este megpróbálta kifaggatni őket. Másnap , útnak indították őket az egyetlen lehetséges úton, ahol már várták és megölték őket, és mindent elvettek tőlük. És ha nem volt semmijük, akkor egy olyan úton indították el őket, ami nem vezetett sehova. Ezek az emberek nem kellettek senkinek." A gyilkosságokban a fiai is részt vállaltak. A mai napig nem tudni, hány embert ölt meg pontosan, de negyven fölötti számot szoktak emlegetni. Életének legismertebb motívuma az, amikor a legkisebb — az egyetlen, máskor a nevelt - lánya összebarátkozott egy náluk lakó kislánnyal, aki az anyjával együtt menekült. A gyakran zsidóként emlegetett kislány beteg lett, ezért napokig ott kellett maradniuk, ezalatt alakult ki köztük barátság. Hiába kérte a lány, hogy őket ne ölje meg, az apa nem kegyelmezett. A lánya ezért megszökött éjszaka, és bemenekült az őt reggel üldözni induló apja elől Novüj Vaszjugánba, az akkori járásközpontba — másnál Igolba -, és feladta őt. A rendőrség kiszállt hozzájuk, elfogta őket, és ki is végezték a férfiakat. A datálás nem egyértelmű: 1937-ben vagy még inkább 1942-ben történt mindez. , Hogy hallottam-e? Még láttam is. Amikor behozták őket, a két fiút és az apját. Meghozták őket egy hajón, és elvitték a rendőrségre. Én láttam ezeket az embereket." A feljelentés indoka más viszszaemlékezésekben az, hogy a lány meghasonlott az apja bűneivel, vagy éppen az, hogy
