Oldal 149 [149]
A KITELEPÍTETTEK FOLYÓJA + 147
néni nálunk kezdett élni, valaki vendégségbe jött hozzánk — 6 [az orosz
nagynénij árvaházból való volt, nem tudta, hogy teával kell kínálni — ezért
mondta neki [az osztjäk nagybäcsi]: »Miert nem vendegeled meg teäval« »En
magam is éhes vagyok, mint a kutya, még Öket is etessem!« Mondta neki [a
nagybacsi]: :Márpedig etetni fogod őket. [nevet| Legközelebb, ha bejönnek
hozzdnk, etesd meg 6ket!« [gy volt."
A segítség különböző formákat öltött. Ez igen gyakran a legelemibb tá¬
mogatási forma volt: étellel látták el a kitelepítetteket, hogy megmentsék
őket az éhhaláltól, illetve még megfelelő ruházatot is adtak nekik. Gyakran
vendégeskedtek a házaikban, elsősorban azért, hogy megetessék őket. De
időnként a vendégségnek más okai is voltak: , A nagy hidegben rengetegszer
jöttek át hozzánk, mert nálunk meleg volt, mindig fűtöttünk. Amíg nálunk
voltak, kitárták a házaikat, hogy a csótányokat és mindenféle bogarakat
kiirtsák a saját házukban."
Talán még nagyobb segítség volt az, hogy megtanították őket a túlélés
fortélyaira, segédkeztek az élhető környezet megteremtésében: ,, Sokat, sokat
megmentettek közülük az osztjákok. Tudod, a csónakok, ezek a bödönhajók
tele voltak, hiszen hozzá voltak ehhez szokva, tele voltak hallal, volt felsze¬
relésük hozzá. Megtalálták őket, odamentek a parthoz, és aki csak akart...
egy kicsit mindenkinek adtak, legalább egy tállal. Hogy egy darabot legalább
mindegyik egyen. Vagy ha jávort ölt, mindent kivitt a partra, a húst is kivitte
a partra, amire mindenki futott, és akkor darabonként, két-három kilón¬
ként kisegítették őket. Akit én ismerek a kitelepítettek közül, mindenki azt
mondja, nagyon köszönjük. Így. Kisegítettük őket. És eszközöket adtak nekik,
elmondták, hol van bogyó, hol mi van. Azok természetesen, akik családdal
érkeztek, egész család, anya, apa és gyerekek, azokhoz mentek, és veremhá¬
zakat ástak, meg minden. És egyáltalán, kitanították nekik az itteni életet,
hogy hogyan kell túlélni. — Vagyis házat építeni is segítettek nekik? — Igen!
Igen, igen, igen. Hát persze. Ilyen élet volt ez."
A következő beszélgetésben egy család tagjai idézik fel a kitelepítés idejét,
akik egy olyan, még a kitelepítések előtt kötött , osztják"—, orosz" vegyes
házasságból származtak, ahol a férj volt orosz származású, a feleség pedig
,osztják". A családot a harmincas években kulákká nyilvánították és vagyo¬
nelkobzásra ítélték. A kettős származásnak köszönhető az, hogy a szövegben
hol , osztják", hol , orosz" szemszögből látják az eseményeket: , Anyám leírta,
hogy Jakunyin Bonyifát a háborúig sok jávort ejtett el, és mindet szétosztotta a
szegények között. Függetlenül attól, hogy kik voltak azok, a háborúig minden¬
kinek. Az osztjákok, Jakunyinok, Müldzsinok, Angalinok, Karaulovok halat
fogtak, és mindenkivel megosztották... Ha nem lettek volna az osztjákok,
akik megosztottak mindent, mind éhen haltak volna. És anyám mondja,
hogy fekszünk, és valaki mondja, hogy például a Jakunyinok vagy mondjuk
az Angalinok halat fogtak, és akkor mindenki ment. Anyám mondta, hogy
ő is fogta a tálat, nem túl nagyot. Az emberek nem szemtelenedtek el, aki