Oldal 148 [148]
146 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE
nézte, mindenhol emberek. . . És az emberek az Omszki megyéből még sosem
láttak senkit ebből a népből, odamentek, mégiscsak érdekes, megnézegették.
Ott állt, a magassága körülbelül, mint az enyém, a lábai. [mutatja] — Görbék.
— Aha, fekete szemek, mindenkinek érdekes volt megnézegetni. És hát senki
nem... Ő félt. Aztán összeismerkedett a nagyapám ezzel az osztjákkal, és
összebarátkoztak.
Aha. Mondja neki a nagyapám, hogy nálunk van az a tó, Szaltain, hatal¬
mas tó, azon halásztak... És ott csak csónakok voltak, bödönhajók. És ez a
tó, a történetére emlékszem, mert amióta csak van ez a tó, azóta egy ember
sem fulladt bele. — Igen? — Igen. És ez a tó... imádkoztak hozzá, ez olyan
különleges tó volt."
A segítség
A kitelepítésről szóló történetek elsődleges találkozási pontja — ami egyaránt
szerepel a kitelepítettek és az , osztjákok" visszaemlékezéseiben is — a segít¬
ség kérdése. Az , osztjákok" a kitelepítések kapcsán elsőként leggyakrabban
azt emelik ki, hogy a kitelepítettek nekik köszönhetően élték túl az első
időszakot: , ezek a kitelepítettek az osztjákoknak köszönhetően maradtak
életben". A kitelepítettek szerintük képtelenek voltak önmagukat eltartani,
egyrészt azért, mert gyakorlatilag felszerelések nélkül kerültek ide (,, Renge¬
teg embert tettek ki a tajgába egy fűrésszel és egy fejszével. Csak a hantik
segítettek nekik"), másrészt pedig azért, mert általában más természeti
környezetből, más életmódot igénylő területekről telepítették ide őket, így az
itteni viszonyokhoz nehezen tudtak alkalmazkodni, az , osztjákok" szemében
, ügyetlenek, tehetetlenek" voltak.
Az elbeszélésekben azt, hogy rendszeresen segítettek a kitelepítetteknek,
időnként összekapcsolták az , osztják" vendégszeretettel, a mások iránt érzett
felelösseg erzesevel:?®* „Vendegszeretök voltunk. Az osztjakok, ha Ehesek is,
de ha van egy szelet kenyerük, azt megosztják. Az osztjákok ilyenek." Ez a
szolidaritás — ami az ismeretlenekre is kiterjed — az oka a vadászházakban
rendszeresen hátrahagyott száraz tűzifának, gyufának, legalább egy alkalomra
elegendő ételnek, italnak. A vendég méltó és diszkrét fogadása a visszaem¬
lékezések szerint alapvető szabály volt: , A nagyanyám mindig mondta: ha
bejön hozzád egy úton járó, sose kérdezd, ki ő, honnan jött, miért van itt.
Etesd meg. Ha eljön az ideje, majd maga elmondja, amit akar." Ezt a tulaj¬
donságukat kifejezetten , osztják" sajátosságként élték meg, szembeállítva
például a helyi oroszokkal. Ebben a beszélgetésrészletben az , osztják" férj
oktatja ki orosz feleségét a vendéglátás kötelező jellegéről: , Amikor Kátya
384 A vaszjugáni , osztjákok" mások iránti felelősségvállalásához, valamint a kapzsisághoz
való viszonyához lásd: Nagy Z. 2000.