Page 122 [122]
OCR
120 ® A MEGÉRTÉS ÉDES ÖRÖME — A cachmang akkor már az erdőbe vonult vissza, és ha találkoztak, akkor... [nem fejezi be] Az ember azért ment el katonának, mert kényszerítették rá. A franciáknak nem lehetett azt mondani, hogy nem megy az ember katonának. Értesítettük hát a kommunistákat is erről. — Szóval ti értesítettétek a kommunistákat? Elmondtátok az akkori cachmang elnökötöknek (chu tich), hogy ők elmentek francia katonáknak. . . — . . mert a franciáknak nem lehetett azt mondani, hogy nem megy az ember. — És akkor ők, a cachmang, nem mondtak semmit? — [Nem mondtak semmit.] Ha elmentél, az úgy volt, hogy... Az akkori Viet Minh nem volt ilyen merev, mint ma. A Viet Minh idejebeli kommunisták rugalmasak voltak. Ha elmentél francia katonának, hát elmentél; ha megtörtént, hát így szóltak: ,, ha harcra kerül a sor, és lőni fogsz, majd fölénk lőj! — Tényleg így megbeszélték? — Tényleg! Majd fölénk lőj! — Ne lőjön rájuk? — Ne bizony, lőjön más! Fölénk lőj! És mikor a töltényt a fejünk fölé lőttük ki, tudta, hogy vele szemben ott , jó" emberek vannak! És aztán később rákérdezett, ki is volt ott, melyik brú? Egyrészt ez volt. Másrészt, ha a faluba mentünk... egykor, az akkori Viet Minh idejebeli kommunistäk „lezserek" voltak... Ha a faluba mentünk [azt mondtákl: , menj elöl". Mondjuk én megyek elöl, és ahogy a falu széléhez érünk, mintegy véletlenül elsütöm a puskát, , durr", lövök egyet. A faluban lévő Viet Minh-emberek meg elmenekülnek. És ha a franciák odajöttek, hogy , mi volt ez a lövés", , egy madárra lőttem", semmi másra, csak , madárra". — Ja, értem, szóval ez egy módja volt annak, hogy értesítsétek, hogy elmeneküljön! — Igen! — Mert nem akartatok harcolni egymással? — Nem akartunk harcolni egymással! — De máskor azt mondtad, hogy az amerikaiakkal való háború idején ez már máshogy volt... — Bizony, bizony, az amerikai háború idején már nem lehetett. . . * 3. szövegmelleklet — Tegnap vagy tegnapelőtt este azt mesélted, hogy amikor otthagytátok a cachmang-ot, akkor visszaadtad a puskádat Vung Kho-ban. Aztán... [elgondolkozom], aztan valójában nem is tudom pontosan, miért is adtad vissza? Eleged lett belőle, már nem tudtad tovább csinálni? Miért adtad vissza, mert hisz nem is tudom, hány évig a cachmang-nak dolgoztál? Aztán egyszer
