A fejezetet bevezető kérdések közül már az első néhányra is nehéz válaszolni.
A jiddis csak Oroszországban, a Birobidzsáni Autonóm Területen jelenik meg
második hivatalos nyelvként, viszont Bosznia-Hercegovinában, Finnországban,
Svédországban, Hollandiában, Lengyelországban, Romániában, Szlovákiában és
Ukrajnában is a nyelvi jogi karta szerint elismert kisebbségi nyelv, ami korláto¬
zott nyelvi jogokat jelent. A kötelezettséget vállaló országok többsége — ahogy a
romani esetében is — a II. rész 7. cikk 5. pontját jelölte meg, amelyik a területhez
nem köthető nyelveket használó csoportok igényeit, szükségleteit és hagyomá¬
nyait veszi alapul, valamint a III. fejezet 8—14. cikkeit, ahol az oktatás, a közigaz¬
gatás, a tömegtájékoztatás és a kultúra támogatásának módjait fogalmazták meg
a dokumentum készítői."
Izraelben azonban bonyolultabb a jiddis helyzete, mivel ott egy szűkebb, orto¬
dox közösség, a haszidok őrzik még, viszont az állam beszélt nyelvként egy mási¬
kat támogat, a sémi nyelvek családjába tartozó, a héber alapján sztenderdizált,
ezért , újhébernek?" is nevezett ivritet. Az identitás és a nyelv kapcsolata is bonyo¬
lultabb, mint a kelet-közép-európai népek esetében láthattuk. Fishman szerint
»a jiddis mint saját nyelv nem elengedhetetlen feltétele a zsidó identitás és alko¬
tókészség vállalásának", "? de a tanulmány folytatásában számos példát hoz arra,
hogy milyen fontos szerepet tölt be New Yorkban, ahol reklámokat készítenek
ezen a nyelven, vagy a közösség által látogatott kórházban a betegjogi tájékozta¬
tás is jiddisül történik. A társadalmi környezet hatása már a 19. század óta rész¬
ben a környezeti nyelv térhódításában, részben a közösség eredeti nyelvének
visszaszorulásában mutatkozik meg. Az, hogy a jiddis veszélyeztetett nyelv, nem
kétséges, ugyanakkor a kihalástól messze van. Bár beszélőinek többsége a máso¬
dik világháború alatt genocídium áldozata lett, ma szinte csak az ultraortodox
csoportok használják, viszont számukra ez identitástényező is egyben.
A nyelvtervezés, a sztenderdizációs és kodifikációs folyamat a jiddis esetében
is végbement: a kezdetben csak népnyelvként használt jiddis közvetítő nyelvként
helyet kapott a szakrális nyelvhasználatban, a Tóra magyarázatában és az okta¬
tás szélesebb területein is. Az írás azonban összekapcsolja a két eltérő funkcióban
használt nyelvet, a jiddist és a hébert, mivel a fonetikus alapokon nyugvó jiddis
írásbeliség a héber karaktereket használja. Nádasdy Ádám jiddis nyelvről szóló
ismeretterjesztő előadásában?" ,a héber-német-szláv keveredést egy Sholem¬
Aleykhemtől vett idézeten mutatja be. A , megettük a szombati vacsorát" jiddisül
igy hangzik: Mir hobn opgegesn di shabesdike vetshere, ahol a shabes, vetshere (bar