Page 232 [232]
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG
kommunikációjában. Nyilván az idegen nyelvű városokba való beköltözés felerő¬
sítette a környezetnyelv megtanulásának az igényét, emellett persze a jiddis sem
maradt változatlan: új lexikai elemek épültek be az orosz, a román, a lengyel, a
magyar stb. nyelvekből. A diaszpóra jegyek itt is megmutatkoznak: a nyugatabbra
élő népcsoportok nyelvi asszimilációja a 19. század folyamán a városiasodás és az
emancipáció hatására fokozatosan erősödött, a jiddis beszélt nyelv inkább a kele¬
ti, galíciai területeken, ott is az etnikailag zárt településeken, falvakban élt tovább.
Chava Turniansky°” felhívja a figyelmet arra, hogy a diglosszia másik tagja,
a héber a közvélekedéssel ellentétben nem volt holt nyelv, hiszen az oktatásban
és a szakrális nyelvhasználatban nemcsak megvolt a szerepe, de változások, sőt
változatok is jellemezték, amit egy holt nyelvről nem lehet elmondani. A jiddis
nemcsak beszélt nyelvként létezett és létezik ma is, hanem írott formája is kiala¬
kult, ami segített abban, hogy a hébert nem értők is megismerhessék azokat az
alkotásokat, amelyeket a közösség vezetői fontosnak ítéltek — egyebek között a
Szentírás és a Tóra magyarázata is hozzáférhetővé vált jiddis nyelven. Az írás¬
beliség eszköze azonban nem a latin vagy a cirill betű volt, hanem következete¬
sen a héber ábécé grafémáit alkalmazták. , Kifejezett didaktikai szándék érvé¬
nyesül a jiddis nyelvű alkotások kiválogatásában, melyeket arra szántak, hogy az
egész csoport viselkedését (például erkölcsi könyvek, szokásgyűjtemények) vagy
csak a csoport egy részének a viselkedését (a nôk részére receptkônyvek) iränyit¬
sák, és ezért fordulnak a népi műfajokhoz: elbeszélésekhez és mesékhez, köz¬
mondäsokhoz, konkret példákhoz és utalásokhoz."??§
Komoróczy Szonja Ráhel is ezt a megállapítást erősíti:?? a beszélt (jiddis) és
az írott (héber, arámi) nyelv diglossziája jellemezte a közösséget, de ez nem volt
kiegyenlített, mivel a jesivák férfi diákjai közül is csak kevesek jutottak el a szent
nyelvek magas szintű ismeretéig, a jiddist viszont mindenki ismerte és használ¬
ta a hétköznapokban. Emellett a környezetük nyelvét, nyelveit is megtanulták,
hiszen szükségük volt rá iparosként, kereskedőként. A jiddisnek a keleti területek
közösségeiben, a rabbik nyomásának köszönhetően erős identitás-megtartó
hatása is volt: ,védőbástya lett az asszimiláció elleni harcban. A héber és az
arámi mellett szinte szent nyelvként kezelték a jiddist is, és kötelezővé tették
megőrzését, ápolását".""
387 Chava Turniansky: A zsidó nyelvek a hagyományos askenázi világban, in Szitás Erzsébet et al.
(szerk.): Az askendzi kultura ezer éve, Pozsony, Kalligram, 2003, 399-405.
338 Uo., 403.
339 Komoróczy Szonja Ráhel: Nyelvhasználat, in Bányai Viktória — Fedinec Csilla — Komoróczy
Szonja Ráhel (szerk.): Zsidók Kárpátalján. Történelem és örökség a dualizmus korától napjainkig,
Budapest, Aposztróf, 2013, 37—44.
340 Uo., 40.
+ 230 +