Page 234 [234]
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG
sábeszként, vecsernyeként nekünk is ismerősek) héber és szláv adalékok, a né¬
metes alap mégis kiérezhető. A német verzióhoz képest (Wir haben das Samstags¬
Nachtmal gegessen) a különbség az átvett szavak (Wir-Mir, habes-hobn, gegessen¬
opgegesn) írásmódjában is kitűnik, ezek a módosulások egyrészt a fonetikus
átiratból, másrészt a nyelvi eredet sokféleségéből következnek. A jiddis nemcsak
a mai német szókészletből, de réges-régi germán emlékekből is őriz valamennyit.
A szlávos hatás olykor a németre nem jellemző toldalékokban (gegessen helyett
opgegesn), a szórend változásában is tetten érhető."
Max Weinreich, aki a 20. század első felében a jiddis kultúratörténeti és filo¬
lógiai gyökereit kutatta, nyelvtörténete pedig alapmű," a diglossziával kapcso¬
latban az alábbi következtetésre jut:
A két, funkcióikban megkülönböztetett nyelv együttélését nemcsak elkerülhetetlennek,
hanem természetesnek is tartották. Csak az egyik nyelv — a beszélt — változott, de
lényegében ugyanaz volt a helyzet, mint a talmudi időkben a héber és az arámi együtt¬
élésével. [...] Ha a két nyelvet egyenlő mértékben ismerték volna, a funkciók ideális
megoszlásához szigorúan ragaszkodhattak volna. De, amint kiderült, a valóságban
létrejött viszonynak ez csak archetípusa lehetett. Át- és áthatoltak egymáson, és míg
a hébernek nem nagyon volt esélye arra, hogy beszélt nyelvvé válhasson [...] a jiddis
mélyre hatolt, s egyre mélyebbre a századok folyamán."
Érdekes párhuzam lehet, hogy a jiddist sokan , elrontott németnek" tartották, és
ma az orosz és az ukrán nyelv átszövődésével létrejött szurzsikról is ugyanígy
vélekednek a két átadó nyelv beszélői."
A nyelvi tervezés kiemelkedő eseménye volt az 1908-ban megrendezett
csernovici konferencia (a mai Ukrajna területén), amelyen a résztvevők elismer¬
ték, hogy a jiddis nemcsak önálló nyelv, de olyan nyelv is, amely fejlődő népcso¬
port kultúráját hordozza — ebben pedig a nyelv és az identitás egyértelmű kap¬
csolatát mondják ki: , Kijelentették, hogy a jiddis nyelv magát a zsidó népet
jelenti. Tehát csak a nyelv megmentése mentheti meg a zsidókat is, mint népet
az asszimilációtól. A konferencia a történelemben először deklarálta a jiddist a
son
’zsidé nép nemzeti nyelvének’.”**” Késébb 1925-ben ugyanez a nyelv iránt elkö¬
344 Max Weinreich: History Of the Yiddish Language I-II, New Haven — London, Yale University
Press, 2008.
Max Weinreich: A jiddis kialakulása és változása az askenázi zsidóság körében, ford. Bollobás
Enikő, in Papp Mária — Szépe György (szerk.): Társadalom és nyelv. Szociolingvisztikai írások,
Budapest, Gondolat, 1975, 248—249.
Csernicskó: A szláv nyelvváltozatok, 185—186.
347 Szécsi: A jiddis nyelv, 130.
345
346
+ 232 +