Page 214 [214]
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG
be, és a 19. század közepére a mindenütt végbemenő nemzeti mozgalmak hatá¬
sára tovább akart lépni a nyelvi státusztervezés felé. Azonban a Monarchiában a
nyelvek egyenrangúságát is biztosító, pluralista, föderatív állam csak teoretikus
elképzelés maradt, az autonómiára nem volt nyitott a magyar parlament, nem
volt más út, mint az önállósulás.
ÖSSZEGZÉS
A kelet-közép-európai népek egyik része a nyugati, másik része a keleti keresztény
egyházhoz csatlakozott, ennek megfelelően lett a latin vagy az óegyházi szláv
nyelv a meghatározó az írásbeliségük kialakításában. Ugyancsak az egyházi
hovatartozás, nevezetesen a protestantizmus teremtette meg az ideológiai hát¬
teret a 16. században az anyanyelvűség kibontakozásához. Mindegyik nyelvte¬
rületen létrejöttek azok a két- és többnyelvű szótárak, latin, majd népnyelvű
grammatikák, amelyek mentén elindulhatott a korpusztervezési folyamat. Az
írásbeliség egyre fontosabb szerepet játszott: Biblia-fordítások, versek, színmű¬
vek készültek, legendákat rögzítettek keletkezésük saját nyelvváltozatain, így
természetes igény alakult ki a beszédhangok egységes jelölésére is. Mind a latin
betűs, mind a cirill betűs írás sok változáson ment keresztül, mire meg tudott
felelni az egyes nyelvek fonetikai rendszerének. Ez volt az első lépcső a nyelvek
szabályokba foglalt, úgynevezett kodifikált változatának a létrehozásának folya¬
matában.
A korpusztervezés kezdeti időszakában a nyelvi tervezők — egyházi és világi
értelmiségiek, nemes emberek - elsősorban befelé figyeltek, igyekeztek megér¬
teni anyanyelvük rendszerét. Ez az indoeurópai nyelvek esetében ugyanúgy, ahogy
a nem indoeurópai magyarnál a latin grammatikák segítségével történt. Az
előbbi nyelvcsalád nyelveinél ez egyszerűbb feladat volt, de az uráli nyelvcsalád¬
hoz tartozó magyarnak meg kellett alkotnia a saját, kiegészítő grammatikai
kategóriáit is. A tudósok felfedezték a népnyelveket, a német Grimm testvérek
mintáját követve gyűjtések indultak, amelyek nemcsak a népdal- és népmesekincs
feltárása szempontjából hoztak eredményeket, hanem fokozatosan kirajzolták
az egyes nyelvek dialektusainak térképét is.
A dialektusok közötti jelentős távolság a román és a lengyel kivételével az
összes szláv nyelv esetében lassította a társadalmi megegyezésen alapuló, köz¬
nyelvinek nevezhető, mindenki által megismerhető nyelvváltozat létrejöttét, vagy
éppen először párhuzamos irodalmi nyelveket eredményezett — amint ez a szerb
és a horvát sztenderd formálódása során történt. Ugyanakkor fontos szempont
az is, hogy a szláv nyelvek későn váltak el egymástól, és voltak nagyon kiterjedt
dialektusok, amelyek több nép számára is az alap-népnyelvi változat gyökerét
s 212 "