Page 156 [156]
OCR
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG Bernolák követőit figyelembe véve még egy jelentős nyelvtervezési próbálkozást tart számon a tudománytörténet: Jozef Pavol Safárik és Jan Kollár részben az ő koncepciójára építette rá a szlovák irodalmi nyelv egy újabb változatát. Ugyancsak a nyelvjárásokra tagolt szláv nyelvi összetartozásból indultak ki, és lényegében egy közös , csehszlovák" irodalmi nyelv létrehozásán munkálkodtak, azonban a két nyelvtervező nem pontosan ugyanúgy képzelte a közös nyelvet. A cseh és szlovák nyelvi összefonódásra épülő elképzelést főként a pánszláv összetartozást is támogató Kollár kepviselte.”'! Elgondoläsa szerint a szlävoknak négy nagy , nyelvjárásuk" alakult ki: a délszláv, az orosz, a lengyel és a ,csehszlovák" — ebből következően a cseh alapú nyelvtant és írásrendszert kell a szlovakoknak is követniük az összetartozás és a korábbi hagyományok miatt. Safárik viszont inkább az önálló szlovákságra helyezte a hangsúlyt. A szláv összetartozás nem volt kétséges a számukra, emiatt a nyelv önállóságával, a csehtől való függetlenségével kapcsolatban is inkább a bizonytalanság volt a jellemző. A csehszlovák szimbiózis az egyre határozottabb nyelvi-etnikai identitású szlovákság körében nem volt népszerű, és rövidesen megjelentek azok a tervezési koncepciók is, amelyeknek a végállomása a mai szlovák nyelv, a moderná slovencina lett. Az első valódi sztenderd korszaka (1843-1852) A következő nyelvtervezési próbálkozás alapja a középszlovák nyelvjárás lett. Mivel ez viszonylag nagy kiterjedésű volt, főként lexikai elemei tekintetében alkalmas lett arra, hogy a három nagy nyelvjárási csoport között hidat képezzen. A modern szlovák nyelv kidolgozásában, elterjesztésében és vele együtt a nyelvi nemzettudat megteremtésében három evangélikus értelmiségi, Ludovít Stúr, Jozef Hurban és Michal Hodza vállalt fontos szerepet. Annak ellenére, hogy sok tekintetben szemben álltak a Bernolák-féle modellel, ők is azt vallották, hogy a szlovákság önálló törzs volt a szláv népeken belül, tehát nem a cseh és szlovák törzs azonosságát hirdették — amint azt elődjük, Kollár tette —, és ez kihatott a nyelvtervezési elképzeléseikre is. 211 Demmel Jozsef: A szlovak nemzet születése. L’udovit Stur és a szlovak tarsadalom a 19. szdzadi Magyarorszägon, Pozsony, Kalligram, 2011, 151-152. s 154"
