Page 156 [156]
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG
Bernolák követőit figyelembe véve még egy jelentős nyelvtervezési próbálko¬
zást tart számon a tudománytörténet: Jozef Pavol Safárik és Jan Kollár részben
az ő koncepciójára építette rá a szlovák irodalmi nyelv egy újabb változatát.
Ugyancsak a nyelvjárásokra tagolt szláv nyelvi összetartozásból indultak ki, és
lényegében egy közös , csehszlovák" irodalmi nyelv létrehozásán munkálkodtak,
azonban a két nyelvtervező nem pontosan ugyanúgy képzelte a közös nyelvet.
A cseh és szlovák nyelvi összefonódásra épülő elképzelést főként a pánszláv
összetartozást is támogató Kollár kepviselte.”'! Elgondoläsa szerint a szlävoknak
négy nagy , nyelvjárásuk" alakult ki: a délszláv, az orosz, a lengyel és a ,csehszlo¬
vák" — ebből következően a cseh alapú nyelvtant és írásrendszert kell a szlova¬
koknak is követniük az összetartozás és a korábbi hagyományok miatt. Safárik
viszont inkább az önálló szlovákságra helyezte a hangsúlyt. A szláv összetartozás
nem volt kétséges a számukra, emiatt a nyelv önállóságával, a csehtől való füg¬
getlenségével kapcsolatban is inkább a bizonytalanság volt a jellemző. A cseh¬
szlovák szimbiózis az egyre határozottabb nyelvi-etnikai identitású szlovákság
körében nem volt népszerű, és rövidesen megjelentek azok a tervezési koncep¬
ciók is, amelyeknek a végállomása a mai szlovák nyelv, a moderná slovencina
lett.
Az első valódi sztenderd korszaka (1843-1852)
A következő nyelvtervezési próbálkozás alapja a középszlovák nyelvjárás lett.
Mivel ez viszonylag nagy kiterjedésű volt, főként lexikai elemei tekintetében
alkalmas lett arra, hogy a három nagy nyelvjárási csoport között hidat képezzen.
A modern szlovák nyelv kidolgozásában, elterjesztésében és vele együtt a nyelvi
nemzettudat megteremtésében három evangélikus értelmiségi, Ludovít Stúr,
Jozef Hurban és Michal Hodza vállalt fontos szerepet.
Annak ellenére, hogy sok tekintetben szemben álltak a Bernolák-féle model¬
lel, ők is azt vallották, hogy a szlovákság önálló törzs volt a szláv népeken belül,
tehát nem a cseh és szlovák törzs azonosságát hirdették — amint azt elődjük,
Kollár tette —, és ez kihatott a nyelvtervezési elképzeléseikre is.
211 Demmel Jozsef: A szlovak nemzet születése. L’udovit Stur és a szlovak tarsadalom a 19. szdzadi
Magyarorszägon, Pozsony, Kalligram, 2011, 151-152.
s 154"