Page 49 [49]
KELET-KÖZÉP-EURÓPA MINT NYELVTUDOMÁNYI KUTATÁSI TEREP
eszerint a vizsgált nyelvek 4096-a az SOV (a magyar is ilyen), 37%-a az SVO, 7%-a
a VSO, 296-a pedig a VOS típusba sorolható.
Az azonos nyelvtípushoz sorolt nyelvek nem feltétlenül rokonai egymásnak,
de a kelet-közép-európai régióra jellemző a szláv, illetve a tágabb, indoeurópai
rokonság is, valamint az agglutináló és flektáló típushoz való tartozás. Amint
fentebb említettük, a magyart döntően az agglutinálás jellemzi, és sem a szláv,
sem a germán, sem a neolatin nyelvcsaládhoz nem tartozik, hanem az uráli
nyelvek a közelebbi és távolabbi rokonai akkor is, ha a rokonság egyre kevésbé
nyilvánvaló a laikusok számára.
AZ AREÁLIS NYELVÉSZET SZEREPE
A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI TÉRSÉGBEN
A nyelvek kiterjedésének a határai soha nem húzhatók meg egyetlen vonallal.
Sokkal inkább morfológiai, szintaktikai szerkezeteket kölcsönöznek egymástól.
Vannak esetek, amikor nehéz megállapítani, hogy valóban két külön nyelvről
van szó, vagy egy nyelv különféle változatairól, amelyeket két önálló ország ko¬
difikált és hirdetett ki önállóként. Ha valóban meg akarjuk ismerni a nyelvek
természetét, működését, a szűkebb és tágabb beszélőközösségben betöltött helyét,
akkor érdemes a működés földrajzi és kulturális kapcsolatrendszerét is megvizs¬
gálni az areális nyelvészet szemszögéből.
Az area latin eredetű szó, az elsődleges jelentése: udvar, terület. A nyelvtu¬
domány szempontjából ez a szó egy szélesebb területet (régiót) jelent, ahol egy¬
mással több évszázada, folyamatosan élnek együtt a különféle nyelveket beszélő
közösségek. Ezek a közösségek sok szálon kapcsolódhatnak össze, lehetnek
egyenrangú etnikumok, amelyek nyelvileg is egyenlők, és kapcsolataikat a min¬
dennapok határozzák meg, vagy akár egy másik, mindegyik kisebbségi csoport
feletti etnikum és nyelv fennhatósága alatt is élhetnek, ilyenkor lehetnek szűkebb,
két nép közötti és tágabb, a többségi — kisebbségi viszonnyal jellemezhető kap¬
csolatok.
Az areális nyelvészeti vizsgálatok célja, hogy az egy meghatározott területen
(például a Kárpát-medencében) élő, egymással szomszédos, de nem rokon nyel¬
vek között az együttélés hatására létrejött egyezéseket, hasonlóságokat, kölcsön¬
hatásokat vizsgálja. A kutatónak a nyelvek közötti (interlingvális) kapcsolatok
hasonlóságait és különbségeit kell kutatnia, ehhez pedig ismernie kell legalább
két-három szomszédos nyelvet. Balázs János szerint a módszernek egybevetőnek
(konfrontatívnak) kell lennie: , ha feladatunknak az egyezések kimutatását te¬
kintjük, akkor módszerünk összehasonlító (komparatív) lesz. Ha viszont a
+47 »