Page 48 [48]
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG
megállapításához, de a típusba soroláshoz alapvető." Ebben az első nyelvtudomäny¬
történeti időszakban Hegel mellett Darwin hatása is megjelenik — egyebek
között a rokonság ábrázolásánál, ami azt mutatja, hogy a nyelvtudósok már
korán felismerték a többi tudományterület eredményeinek alkalmazhatóságát
a saját elméleteikre is.
Morfológiai szempontból a legegyszerűbb az izoláló nyelvek csoportja, mivel
az idetartozó nyelvek nem toldalékokkal, hanem a mondatok szórendjével és a
szavak intonációjával fejezik ki a grammatikai viszonyokat. Ezek a nyelvek jel¬
lemzően Kelet-Ázsiában (pl. Vietnam) fordulnak elő, de idetartozik a világnyelv¬
vé vált angol is.
Az indoeurópai nyelvek alapvetően a flektáló típushoz tartoznak. Ebben a
csoportban jellemző a szótő megváltozása, ugyanakkor jelen vannak prefixumok
és szuffixumok is (pl. a horvät nyelvben: Zagrabban = u Zagrebu; Zagrabba = u
Zagreb), amelyek több funkciót is elláthatnak a grammatikai esetekkel együtt; a
formát viszont a három grammatikai eset nem is befolyásolja.
Az agglutináló nyelveket (amilyen a magyar is) a tő- és toldalékmorfémák jól
elkülöníthető rendszere határozza meg. Egy szótőhöz — megfelelő sorrendben
— akar tobb képz6 és jel is tarsulhat (olvas+hat+6+sdg+d+hoz).
A poliszintetikus — Humboldt elnevezése nyomán inkorporáló — nyelvekre
jellemzőek a hosszú, összetett szerkezetű szavak, amelyek főként agglutináló, de
flektáló tulajdonságokat is hordoznak, ezért kétséges, hogy ez önálló típusnak
tekinthető-e.
A nyelvek csoportokba való sorolását azonban nemcsak morfológiai alapon
lehet elvégezni, hanem a mondatok felépítése — ezen belül az ige szerepe, tran¬
zitivitása és kiegészítései szerint is, illetve annak alapján, hogy a stilisztikai
szempontból semleges, kijelentő mondatokban mi a szórend alapja az alany (S),
a cselekvés (V) és a cselekvés tárgya (O) hármas egységében. Újabban pedig a
cselekvőt már nem is tekintik fontosnak, inkább csak a cselekvés és annak tárgya
közötti sorrendiség alapján határozzák meg, mely típusba tartozik egy nyelv. A
nyelvtipológia kutatói folyamatosan finomítják a besorolási szempontokat, így
egyre pontosabb képet kaphatnak a nyelvek areális hatásokra történt változása¬
iról is. Havas Ferenc a nyelvtipológiát bemutató áttekintésében" a szórend
kapcsán 1228 nyelv szórendjének összevetésével készült arányokat is közöl:
15 Havas Ferenc: A klasszikus nyelvtipológia története, in Havas Ferenc (szerk.): A nyelvtipológia
klasszikusai. Szemelvények a XVIII. század közepétől a XX. század elejéig, Budapest, Tinta,
2020, 9—42.
16 Havas Ferenc: Nyelvtipológia, in Balázs Géza (szerk.): Nyelvészetről mindenkinek. 77 nyelvészeti
összefoglaló, Budapest, Inter, 2011, 257—262.
0465"