különbségeket keressük, a szembeállító (kontrasztív) módszerhez kell folyamod¬
nunk. Ennek megfelelőleg egyetemes érvényűnek az egybevető (konfrontatív)
módszer fog bizonyulni, amelynek egyik válfaja az összehasonlító (komparatív),
a másik pedig a szembeállító (kontrasztív)"." Ha továbbvisszük ezt a gondolat¬
menetet, akkor eljutunk egy meglehetősen vitatható ponthoz, a nyelvszövetség
kérdéséhez. A kutatók itt arra keresik a választ, hogy eredményezett-e a nem
rokon nyelvek nyelvi együttélése közösen létrehozott grammatikai elemeket. Az
elmélet erősen vitatható, amint egyebek között Fejes László és Fodor István
írásaiban§ is olvasható.
Az areális kapcsolatok annál mélyebbek, minél hosszabb ideig és minél köze¬
lebb él két népcsoport együtt úgy, hogy egymással folyamatosan kommunikáltak
egymással a társadalmi élet különféle színterein. Természetesen az egymáshoz
tipológiai szempontból is közelebb álló, kisebb, szorosabb kört alkotó nyelvek
között (cseh-szlovák; horvát—szerb) sokkal több hasonlóság mutatható ki mor¬
fológiai szempontból is, mint például a szerb és a román között, ahol a szókincs
jelenti a domináns kapcsolódási pontot. Befolyásolhatja a kapcsolatok minőségét
az is, hogy az érintett népek között milyen hatalmi viszony vagy presztízskü¬
lönbség van, így például megjelenhet egy regionálisan hivatalos nyelv (pl. a
magyar) helyesírása egy teljesen más nyelvtípushoz tartozó szláv nyelv (észak¬
horvät) iräsrendszer&ben - természetesen akkor, amikor annak még nem létezett
kész, elfogadott és elterjedt saját helyesírása. A jövevényszavak esetében egyér¬
telmű, hogy az átvevő nyelvből korábban hiányzott az a tartalom (településrész,
lakókörnyezet, mesterségek, vallás stb. szókincse), amelyet átvettek, majd beil¬
lesztettek a saját fonetikai és morfológiai rendszerükbe (pl. a magyarba átkerült
szláv, latin és német szavak szókezdő mássalhangzó-torlódását egy szóeleji
magánhangzó oldja fel, de ettől a szó eredete még felismerhető).
A honfoglalást követően a nyelvi area összetartozásának legjellemzőbb bizo¬
nyítékait a magyar és a vele szomszédos nyelvek között szerkezeti szinten a
morfológia (pl. a -nok/-nök szláv eredetű képző megjelenése a magyarban, pl.
bojnik 2: bajnok), a szintaxis (a latin és a német nyelv hatása az összetett mon¬
datok szerkesztésére), lexikai területen pedig a szókészlet (jövevényszavak) és a
frazeológia hordozza. A honfoglalás előtti korszakból pedig a nyelvtipológia
jellemzőinél már utaltunk a török nyelvek történetileg bizonyítható hatására."
4” Balazs János: Az areális nyelvészeti kutatások története, módszerei és főbb eredményei, in Balázs
János (szerk.): Areális nyelvészeti tanulmányok, Budapest, Tankönyvkiadó, 1983, 7-8.
18 Fejes László: Dunamenti nyelvtársaság, Nyelv és Tudomány, 2012. nov. 5. https://m.nyest.hu/
hirek/dunamenti-nyelvtarsasag (Letöltés: 2022. december 17.); Fodor István: Van-e a Dunatájnak
egységes nyelvi alkata?, Magyar Nyelv, LXXX. évf., 1984/1, 36—47 és 2: 1984/2, 177-186.
19 Sándor: A török-magyar nyelvi kapcsolatok, 77-102.