Oldal 161 [161]
OCR
AZ ÖNIDÉZÉS mondom ötödszörre, mondom évek óta). A mondom a MONDÁS előhívásáért felelős, illetve a MONDÁS egy példányának lehorgonyzását, továbbá a beszédcselekvés-érték és a polaritás kifejezését végzi el."" A MONDÁS folyamattípus elöhívásában, valamint a MONDÁS egy példányának lehorgonyzásában a mondom mellett megjelenő szereplők és körülmények vehetnek részt (lásd bővebben később). A 10. ábrán bemutatott nyelvi elemek a konstruálás során nem a MONDÁSesemény időbeli megvalósulását végzik el, hanem ehhez az eseményhez mint háttérhez viszonyítva előtérbe helyeznek, bevonnak egy másik mondást. Két jelenet kapcsolódik így össze: az aktuális én és a múltbeli én" mondása. A két mondás között a konstruálás során szoros kapcsolat létesül: az aktuális mondás aktusának egyik jelentés-összetevője, illetve a közlési funkció új elemmel bővül. Ezen elemekkel alkotott konstrukciókban a közlési funkció nem csupán a MONDÁS-esemény időbeli megvalósulásának az állítása, hanem a jelen időben végbemenő mondáshoz egy újabb, korábban létező mondás működésbe hozása, ezzel kiterjesztve vagy meghatározva a közlés alkalmazását az adott kontextusban." Ez a mondás aktusát elérhetővé tevő mondat közlésfunkcióját (vki mond) érinti: a mondom egy potenciálisan önálló, sematikus mondat, amelyet a mondás eseményének megvalósítására, illetve annak állítására lehet használni. A 10. ábrán bemutatott elemekkel alkotott viszonyában viszont ezeknek alárendelődik, a még egyszer, továbbra is stb. és a mondom-mal alkotott idéző rész közlési funkciója immár nem csupán a folyamat (mondás) megvalósulásának az állítása, hanem az állítás időbeli kiterjesztése. A 10. ábrán bemutatott nyelvi elemek jelentésszerkezetének összekapcsolódása a mond ige jelentésszerkezetével könnyen végbemehet. A mond elsődleges figurája (jelen esetben az én) a kommunikációra képes emberi lény, a másodlagos figurája az, ,amit mond", mely a konstruálás során — a nyelvi mintában — minden esetben külön jelenetben jelenítődik meg. A 10. ábrán bemutatott nyelvi elemek azonos jelentéssel leírható figurákat tartalmazó MONDÁS-t vonzanak be: a két MONDÁS összekapcsolódása itt mar végbemegy. A mond idészerkezete úgy írható le, mint közepesen hosszú idejű (tartós), folyamatos (megszakíthatatlan), közepes intenzitású, sematikusan kezdő- és végpont nélküli. A folyamat eseményszerkezete úgy jellemezhető, mint saját akaratból és energiaforrásból, neutrális hangsebességgel és hangmagasággal végrehajtott kommunikáció (beszéd), illetve metaforikusan akként értelmezhető cselekvés. A mond esetében a pillanatnyi állapotok sorozata ugyanazzal a minőséggel jellemezhető. 155 Vö. Imrényi: Az elemi mondat viszonyhálózata, 2017, 715-718. 456 Uo., 720-725. ¢ 159 «
