Oldal 155 [155]
AZ ÖNIDÉZÉS
a mondás egy, a beszélő korábbi megnyilatkozásának összegzését teszi elérhető¬
vé, amely a mondás hozzáférhetővé tétele során a mondom-on kivül a még egyszer
alkalmazásával dolgozódik ki. Ebben az esetben a mondás nem az aktuális,
hanem annak múltbeli én-jének szavait is visszaadja, mely az idézés nyelvi te¬
vékenységeként értelmezhető. A (22d-e)-ben azon, a narratív szövegekre jellem¬
zővé váló esetet lehet látni, amelyben az aktuális megnyilatkozó szintén a saját,
jelenben levő én -jétől eltérő "én-jét mozgásba hozva a saját szavait elbeszéli,
mindezzel az újrakonstruálást megvalósítva, az idézés, illetve az önidézés tipikus
példáját megteremtve. A két példa viszont arra mutat rá, hogy az elbeszélő a
múltbeli szavainak felidézését praesens historicum-ként és múlt idejű esemény¬
ként is megjelenítheti. Mint arról Az idézés mint újrakonstruálás fejezetben szó
volt, egy már nyelvileg megkonstruált megnyilatkozás idézésként történő hoz¬
záférhetővé tétele alapvetően azt jelenti, hogy egy a múltban már megvalósult
megnyilatkozás válik hozzáférhetővé. Azzal, hogy az aktuális megnyilatkozó
például a (22d)-ben a saját szavait jelen idejű jelenetként konstruálja meg, az
eredeti diskurzustérbe helyezheti vissza a szöveg befogadóját, a diskurzus lezaj¬
lásának folyamatát előtérbe helyezve."7 Végezetül a (22f)-ben az aktuális meg¬
nyilatkozó a saját szavait az újrafogalmazás, újraemlítés lehetőségét kihasználva
konstruálja meg, szintén az önidézés nyelvi műveletét felhasználva. A
perspektivizáció, ? tehát az, hogy a tudatosság szubjektuma az aktuális megnyi¬
latkozóról valaki másra helyeződik át, a (22c-f)-ben végbemegy: a beszélő a
saját, múltbeli én-jének megnyilatkozását teszi hozzáférhetővé. Ezen hozzáfér¬
hetővé tétel a múlt idejű igealak által közvetlenül (22d-e), a jelen idejű igealak
esetében pedig a mellette megjelenő, egy múltbeli megnyilatkozást (is) műkö¬
désbe hozó nyelvi elem által valósul meg (a (220)-ben ez a nyelvi elem a még
egyszer).
A mondtam-mal és mondom-mal hozzáférhetővé tett önidézés fentebb ösz¬
szegzett es (22c-f)-vel szemleltetett esetei tehät a konstruäläs sorän érvényesü¬
lő perspektivizáció miatt tekinthetők idézésnek. Ezen eseteket megvalósító
konstrukciók között viszont aszerint szükséges különbséget tenni, hogy az ön¬
idézés során mennyire és miképp válik jelöltté a perspektivizáció ténye.
#7 Lásd bővebben Az idéző rész megalkotása fejezetet.
#8 Läsd Sanders-Spooren: Perspective, subjectivity, 1997, 86-95; läsd bővebben A kognitív nyel¬
vészet áttekintése fejezetet.
e 153 +